Tuesday, 02 March 2010 06:02

    Népzene az űrből - interjú Fehér Viktorral

    Written by

    Fehér Viktorral a főiskolai évek során ismerkedtem meg, és mint az az alábbi interjúból is bizonyára kitűnik, eléggé megkedveltem. Amellett, hogy egy nagyon szórakoztató srác, a Nyitott szemmel eddigi interjúalanyaihoz hasonlóan őt is példaképnek tartom. Nemcsak tehetséges zenész, de a Kerekes Band dobosaként és menedzsereként vette a bátorságot ahhoz, hogy arra tegye fel az életét, amit művelni szeret és tud. Az ő közreműködésével készült el annak idején a zenekar honlapja, 2009-ben pedig egy saját videoklippel is jelentkezett. Ő rendezte továbbá az Ethno Funk videoklipjének werkfimjét, illetve ő vezeti a honlapon a Sztárhírek rovatot. Többek közt ezekről beszélgettünk.

    - Viktor, légy szíves, mesélj arról, hogy milyen szerepet töltesz be a zenekarban amellett, hogy koncerteken a dobok mögött mosolyogsz! Milyen egyéb feladatokat vállaltál magadra, illetve osztottak rád?


    - A fő tevékenységem a dobolás, de ezen kívül a menedzseri, továbbá a kreatív tevékenységben is részt veszek. A menedzseri tevékenységeken belül - a koncertszervezést leszámítva, melyet bátyám, Zsombor intéz - én látom el az olyan, senki által nem szeretett feladatokat, mint a bankkal, illetve lemezterjesztőkkel való kapcsolattartás, papírozás, fellépésekhez a szerződések megírása, számlázás. A zenélésen kívüli tevékenységem másik része a kreatív munka, amelyet már én is jobban szeretek. Ezeket a feladatokat látom én el, hozzáteszem, hogy Zsomborral karöltve; mindig egyeztetek vele.

    - Ezek szerint rengeteg excel-táblázatot kell készítened amellett, hogy koncerteken csajokat csípsz fel - reméljük, barátnőd, Niki még nem tartozik a Fityisz egyre népesedő olvasótáborába. Mégis, mi az arány a táblázatokba általad begépelt számjegyek és a koncerten elhangzott dobütések közt?

    - Próbálom arányban tartani a kettőt, de természetesen az excel-tábla irányába dől a mérleg. Igyekszem azért naponta legalább egy-másfél órát gyakorolni, de amikor adódik mellette munka, akkor azt megcsinálom. Ez azért nem egy 24 órás meló, de ha sok papírmunka torlódik fel, akkor azt el kell végezni. Ez főleg nyáron fárasztó, olyankor sok fellépés van és ha az ember kimerülten hazaér, még le kell ülnie papírozni. A zenekar külföld irányába is nyit, ez is rengeteg munkával jár. Igyekszem egyensúlyban tartani a kettőt, de teljesen kiszámíthatatlan.

    - Emellett van másik munkád, ún. „normális állásod”?


    - Nem, sajnos nincs. A közmunkaprogramban próbáltam részt venni, de nem állt rá a kezem. (Nevet.) A menedzseri munka sokszor azonnali reakciót igényel. Ha egy menedzser egy-két órával később reagál, mint kéne, akkor sok mindenről lemaradhat a zenekar. Például nemrég rákerültünk egy angliai válogatáslemezre. Megkerestek minket és szinte aznap rá kellett bólintanunk és elküldeni magunkról minden adatot, képeket, satöbbi. Ha lenne egy állásom, ahol nyolctól négyig bent kell lennem, akkor erről biztos lemaradtunk volna. Nem is biztos, hogy bírnám, ha egyszerre ennyi dolgot kellene végeznem. Mindazonáltal nyitok más irányokba is: most készült el az édesanyám által készített palóc viseleteket bemutató honlap, amit barátnőmmel közösen terveztünk. Sajnos többen ismerik a Kerekes Bandet, mint anyukámat, pedig ő sokkal nagyobb spíler, mint mi öten együtt véve. A zsebében van az összes kitüntetés, amit a szakmájában el lehet érni, ráadásul még rétest is csomagol, ha turnéra indulunk.

    - Sütiért cserébe én is elkezdenék zenét tanulni. Beszéljünk is a kezdetekről! Felírtam magamnak egy tök jó kérdést: „Zsomborral, a csapat frontemberével a zenélés kapcsán találkoztatok, vagy már előtte is testvérek voltatok?”

    - (Szerencsére nevet, de csak egy kicsit.) Igen, Zsomborral mint zenésszel először a nagyszobában találkoztunk. Úgy indult, hogy ő egyáltalán nem akarta, hogy én zenész legyek. Egy barátjával jártak össze zenélni. Engem érdekelt a dolog és ha épp nem játszott senki a gardonon, ami egy gyimesi hangszer, akkor én úgy sebtében odaosontam és próbálgattam a dolgot. Na ilyenkor Zsombor rendre odajött és elmagyarázta nekem, hogy erre semmi szükségem nincs és ne erőltessem, mert semmi értelme. Aztán két év után kilépett a másik srác és pont akkor jött egy megkeresés egy erdélyi néptánctáborból, ahol egy egész héten át kellett zenélni fix árért. Ez akkor egy nagy lehetőségnek tűnt két középsulisnak. Azt gondoltuk, hogy most majd az egész néptáncmozgalom megismer bennünket. Szóval Zsombor adott nekem két hetet, hogy megtanuljak zenélni, vagy legalább ritmust tartani. Én akkor azt hittem, hogy ez a két hét elég is lesz... Mindenesetre arra jó volt, hogy zeneileg is összekovácsolódjunk és azóta együtt húzzuk az igát.

    - Ekkor még ketten voltatok?


    - Igen, még ketten zenéltünk, Kerekes Együttes néven. Aztán Námor Csabi, a kobzás srác még abban az évben csatlakozott hozzánk... tizenkét éve már, basszus! (Most nem nevet, én is csak magamban.) ’99-ben Csarnó Ákos brácsával, a basszusgitáros Kónya Csabi pedig 2002-ben jött hozzánk. A jelenlegi felállás tehát nyolc éve él.

    - Hogy találtátok meg a zenéket, melyeket játszottatok?

    - Gyűjtés útján. Jártunk gyűjteni Gyimesbe, illetve Palócföldön is megfordultunk. Volt mindenhol pár „utolsó mohikán”, akiket mindenki ismert és akikhez egy népzenésznek el kellett zarándokolnia. Aztán érdeklődtünk, hogy kit lehet még megkeresni, aki esetleg tud furulyázni. Küldözgettek ide-oda, az ötödik ember általában tudott valamit, ami minket érdekelt. Ezek egyébként nagyon jó hangulatú találkozások voltak. Hát képzeld el azt, hogy majd hozzánk odajönnek öregkorunkban az unokáink és arról kérdezgetnek, hogy hogyan táncoltunk annak idején Jamiroquai-re. Mi is tök nagy örömmel fogunk erről beszélni, mert érezzük, hogy valakit érdekel az, hogy mi történt velünk. Ők is megnyíltak és meséltek sokat.

    - Volt olyan, aki mogorvább volt?

    - Nem tudok ilyet mondani.

    - Meddig gyűjtöttetek zenéket?


    - A kétezres évek elejéig. Azért nem csak mi gyűjtöttünk, nagyon régóta folyik Magyarországon népzenegyűjtés. Ennek már kőkemény irodalma is van, a Hagyományok Házában több tucat ember dolgozik azon, hogy ezeket a dalokat archiválja. Aki végzett gyűjtést, valamit felvett magnóra, az oda beviheti, ott bedigitalizálják, felosztják földrajzi egységek szerint és így öröklődik tovább. Ilyen helyeken is végeztünk kutatást a terepmunka mellett, bár ez főleg Zsombor érdeme, nem is szeretném ezt a sajátomnak tulajdonítani.

    - Kónya Csabi csatlakozása volt az a mérföldkő a csapat életében, mikor Kerekes Együttesből Kerekes Band lett belőletek?

    - Igen, ez így volt. Addig megpróbáltunk 100%-osan autentikus népzenét játszani, ki is adtunk két lemezt. De utána úgy éreztük, hogy váltanunk kell.

    - Mégis mi volt a fő oka a névváltoztatásnak? Zsombor nem vehette fel koncerteken a Jimi Hendrix-pólóit?

    - A népzene bizonyos értelemben egy zárt világ. Egy adott dallamon belül lehet kisebb változtatásokat végrehajtani, de új dallamokat nem lehet kitalálni, mert akkor az már nem népzene. Nekünk viszont volt egy olyan igényünk, hogy a saját gondolatainkat is kifejezzük a zenén keresztül, szóval folyamatosan végeztünk apró változtatásokat a számokon. Aztán egyszer elmentünk Pesten egy táncházba és ott hallottuk, hogy egy másik zenekar hogy játssza a moldvai zenét. Ekkor döbbentünk rá, hogy amit mi játszunk, az már rég nem népzene. Ekkor találtuk ki az ethno funk kifejezést és ekkor változtattuk meg a nevünket Kerekes Együttesből Kerekes Bandre. Nem akartunk senkit átverni azzal, hogy azt állítjuk: amit mi játszunk, az népzene.

    - Mondhatjuk, hogy az eddigi legnagyobb sikeretek az volt, hogy a brit Songlines Magazine beválogatta a Pimasz című albumotokat az év legjobb világzenei lemezei közé?

    - Ez volt végülis, ami elindított minket. Mikor elkészítettük a Pimaszt, ami szerzői kiadásban jelent meg, nem úgy álltunk hozzá, hogy ebből most átütő siker lesz. Aztán a megjelenése után három hónappal a Songlines kiválasztotta, és ez indított el bennünket külföldön, valamint itthon is. Ez a díj nem azt jelenti, hogy világsztárok lettünk, de a kritikusok számon tartanak minket a világzenei életben. Azt sem jelenti, hogy ott kellene lennünk a legrangosabb fesztiválokon, mert ehhez pedig olyan külföldi promóció kellene, ami nekünk nincs meg. Nekünk nem ér el olyan messzire a kezünk, de jelentkezett már több olyan ember a zenekar háza táján, akik próbálkoztak hasonlóval. Öt-hat ilyen emberünk is volt, rendre kudarcba fulladtak a próbálkozásaik, gyakorlatilag a nullával egyenlő eredményt értek el. Most van egy angol menedzserünk kb. 3-4 éve, aki talán nem is a legaktívabb, de folyamatosan jelen van és intézkedik. Vele sikerült eljutnunk Jamaikába, Spanyolországba, Skóciába, Írországba, Angliába, szóval ő azért intézkedik.

    - Térjünk rá a honlapotokra! Gyönyörű honlap, nemcsak hogy ír-olvas-beszél, de az összes háztáji állat is megtalálható rajta, ami nekem különösen szimpatikus. A honlapon belül pedig szeretném megemlíteni a Sztárhíreket. Egyrészt azért, mert elég nehéz rátalálni, másrészt pedig mert ezeket ugye te állítod össze. (Ide sajnos be kell tűznöm egy elérési útmutatót, mert a Sztárhíreknek nincs külön linkje. A zenekar honlapján a fenti vízszintes menüsor „A banda” menüpontjára kattintva a jobb alsó sarokból szemünkbe villanó „Sztárhírek” feliratra közelítünk. Ha erre rákattintunk, nyomban megjelenik a képernyőn a liba a rózsaszín Cadillac-en. A motorháztetőből kinövő stilizált virág hátterében választhatjuk ki kattintás útján az évet, azon belül pedig azt a hónapot, melynek Sztárhíreire épp kíváncsiak vagyunk. Ezután a szemünk balra téved, olvasunk, görgetünk és kacagunk.)

    - Így van, ezeket én írom. Azért vannak ezek ennyire eldugva, mert nem szeretnénk a csapatot túlságosan infantilisnek beállítani, viszont egy kicsit ezzel is közölhetünk magunkról valamit. Mindig az adott hóbortomnak épp megfelelő írások készülnek, ezzel próbálok a modern média elé egy meglehetősen görbe tükröt tartani, a bulvársajtó sodró nyelvi lendületével.

    - Mennyi ideig tart összeállítani a Sztárhíreket?

    - Általában két napot simán átbohóckodom vele. A 2009. decemberi szám elkészítése azért kicsit hosszabb volt, mert az otthon készített karácsonyi ajándékok előtt tiszteleg és ezeket az ajándékokat el is kellett készítenem. Különösen sok meló volt a 2008. augusztusi Sztárhírekkel, amelyben a pekingi olimpiáról „tudósítottunk”, ez egy hosszabb lélegzetű sorozat volt a sportújságírás üde nyelvén.

    - Illetve ne felejtsük el a 2008. szeptemberi számot sem, amikor önmagaddal készítesz interjút! Zseniális!

    - Köszönöm!

    - Miért az Ethno Funk című számból készült videoklip? A 2009. februári Sztárhírekben írtál erről Zsomborral egy interjút, de mi a valóság a tréfa mögött?

    - Hát akkoriban mindegyikünknek ez a szám tetszett a leginkább. Persze mindig más szám a kedvencünk, utólag úgy gondolom, inkább a Popszegecsből, vagy a Jellyfishből kellett volna klipet készíteni. Illetve szeretném, ha készülne egy új videoklip, mégpedig a Voodoo Child című Jimi Hendrix-feldolgozásunkból. Hozzáteszem, hogy koncertfelvételt szeretnék. Azt hiányolom az Ethno Funk videóból, hogy nem adja vissza azt az átütő erőt, amit a zenekar koncerteken nyújt. Egy steril dolog lett, amiben a látványon van a hangsúly és nem a zenén. Viszont a látvány gyönyörű lett, hála az egri Aenima CGS dolgozóinak.

    - Szerintem a tiétek amolyan igazi koncertzene, nem arra való, hogy otthon hallgassák. Az ember elmegy bulizni és eldobja a haját.

    - Valójában kétfajta előadó van. Az egyik az, aki a felvételeiből próbál megélni és a rádióknak készít felvételeket, és vannak akik inkább a koncertekre fókuszálnak, különösen, hogy a lemezeladás már annyira hulladék, hogy maximum promóciónak kell. De rengeteg olyan világsztár jött már Magyarországra – Shaggy, Pink meg ezek – akik világslágereket adtak ki, koncerten meg elaludt az ember, mert nem volt meg az az átütő erő, amit az ember elvárt volna a klipek alapján. Szerintem koncerten kell teljesíteni.

    - Folytassuk a legós klippel, a Csángó Boogie-val! Kik az Uptown Fellaz?

    - Egy három-négytagú csapat. Elsősorban feldolgozásokat készítenek, funky, hiphop vonalon mozognak. Ezt a számot már kb. két éve játssza a Petőfi, és úgy gondoltam, méltatlan dolog, hogy nincs se megjelentetve, se videoklip nincs hozzá, csak a myspace-oldalunkon, illetve a honlapon keresztül érhető el. A legós klipötlet pedig úgy jött, hogy mi otthon szoktunk legózni.

    - Milyen idősek is vagytok?

    - Én huszonhét vagyok, de bátyám, Zsombor a főlegós, ő harmincéves. Mindig valami téma köré építjük a legókat, ez általában AZ ŰR szokott lenni, de az ötlet megszületésekor A DISZKÓ volt a téma. És mikor bátyám barátnője épített egy dj-pultot, nekem beugrott, hogy „Ez az!!! Egy lego-klipet  kell készítenünk!” Itt kezdődött az egész. Nekem meg akkor épp volt két szabad hónapom, szóval volt időm ezzel foglalkozni. Barátnőmmel, Virág Nikivel együtt készítettük a videót.

    - Mennyi ideig tartott a klip elkészítése?

    - Két-három hónapig. A helyszín megépítése mintegy két hétig tartott, utána pedig a pincében kattintgattunk kb. két hónapig.

    - Hány képet használtatok a videóban?

    - Mintegy 2500 darabot. Persze vannak olyan képek is, amiket többször használtunk fel. De a klip készítése minden profizmust nélkülözött, egy kis kompakt gépet használtunk, ez főleg a távolabbi képek minőségén látszik is.

    - Hogy miről szól a klip, azt a vak is láthatja, de tegyük fel, hogy valaki vak és süket is! Légy szíves, mesélj nekik a klip cselekményéről!

    - De azok titeket sem fognak olvasni, szóval teljesen felesleges a dolog.

    - Már dolgozunk rajta, hogy a fityisz.com braille-írással is megjeleníthető legyen.

    - Akkor oké. A klip alapötletét a Run DMC és az Aerosmith közös számából, a Walk this way-ből merítettük. Tehát gyakorlatilag a zenekar és a dj-k egymásra találásáról szól, egy koncerthangulatot örökít meg. A másik klip, amire utalást lehet találni a klipben, a Space együttes Magic Fly című alkotása. Rám nagyon nagy hatással van ez a space-világ, körülbelül két éve csapott belém a mennykő, azóta hallgatok Space-t, Giorgio Morodert, illetve The Rockets-et. Régóta a fejemben van egy klip terve, ami egy kicsit space-es, ez a Dr. Dudás „electric on the radio” version című számra lenne, ami a MySpace-oldalunkon az első dal. Először azonban mindenképp egy olyan klipre lenne végre szükségünk, ami megmutatja, hogy a zenekar mennyire ütős tud lenni koncerteken.

    - Ha már szóba került ez a dal, rákérdeznék a Dr. Dudás Commodore 64-es verziójára. Ezt ki készítette?

    - A remixet egy Vincenzo nevű srác készítette. Saját elmondása szerint a Commodore 64-hangzásra specializálódott, így készít számokat. Nekünk pedig van egy analóg dudaszintetizátorunk, amit igazából nem is arra fejlesztettek ki, mint amire mi használjuk, csak Zsombor rákötött egy csomó effektet és kicsikart belőle pár érdekes hangot. Ezt a számot átküldtük Vincenzónak, majd a Rambo First blood című C64-es játék felhasználásával készítettem egy „klipet”, már ha egyáltalán annak lehet nevezni.

    - Beszéljünk egy kicsit a jövőről! Nem gondoltatok arra, hogy énekessel bővüljetek?

    - Igazából nem. Az énekesekkel az a baj, hogy ha jól megy a zenekarnak, előbb-utóbb szólókarrierbe kezdenek. Zsombor emeli most már egyre többször a szájához a mikrofont koncerteken, illetve lesz két olyan szám az új albumon, ami kifejezetten szöveges-énekes lesz, de ennyi. Sokszor szokták kérdezni, hogy nem lesz-e énekesünk, de erre azt szoktuk válaszolni, hogy majd ha akarunk, akkor lesz.

    - „... addig meg fogja be a gambáját!”

    - Így van! Új lemezt jövőre tervezünk, és szerencsére nagyon sok koncert lesz a nyáron. Egy írországi reggae-zenekarral szeretnénk egy kisebb európai turnéra indulni, de ami egyelőre biztosnak tűnik az egy genfi koncert. Ezekről általában már mindig csak akkor beszélünk, ha megjöttünk, mert nagyon kiszámíthatatlanok. Nehéz a külföldi koncertek szervezése és nem mindig jön össze.

    - Jamaika azért összejött. Az nem lehetett olyan rossz.

    - Nem, Jamaika kifejezetten jó volt. Ezt az angol menedzserünk szervezte meg. Mindig küldözgeti az anyagunkat különböző fesztiválokra és Jamaikából ráharaptak a zenénkre. Ott rendeznek meg évente egy dzsesszfesztivált Ocho Riosban, oda hívtak meg bennünket, és a Kulturális és Oktatási Minisztérium segítségével ki is jutottunk. Óriási élmény volt feketéknek játszani, az pedig máig hihetetlen, hogy szerették, amit csinálunk.

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.