Videó

A Hét 7enéje
Butthole Surfers - Pepper

Az 1981-ben alakult vicces nevű amerikai rockbanda 1996-os "Electriclarryland" c. leme- zén található ez a dal, mely egyben mindenkori legsikere- sebb kislemezük is és amely eheti zenénk. - by adeeboy

Még több videó

Hirdetések

Hirdetés

Utolsó kommentek

2010. április 06. kedd, 07:00

Szerethetünk egyszerre két embert?

Írta:  Ladybird

Szerethetünk egyszerre két embert?

A szerelem önmagában sem egyszerű. Sokszor akarva akaratlanul bonyolítjuk életünket vele. De mi van akkor, ha valaki úgy érzi egyszerre két emberbe szerelmes és képtelen választani közülük? Lehetséges ez?

Nem egyszer hallhattuk már filmekben a döntésképtelenségre a tipikus fagyis hasonlatot: „ …de mi van akkor, ha nem tudok választani a csoki és a vanília között? Ha mindkettőt egyformán szeretem…” És valóban vannak olyan esetek, amikor szinte képtelenség dönteni, de ez vajon igaz lehet a szerelemre is?

Az én olvasatomban, ha valaki szerelmes, igazán szerelmes, de tényleg úgy igazán bezsongatóan szerelmes, képes mindent feláldozni a szerelméért, sokszor az életét is.

Sokáig én is úgy gondoltam: lehetséges. Lehetséges egyszerre kettőt szeretni és úgy érezni, képtelenség dönteni. Éreztem is így. Mindkettőben volt valami, ami megfogott, és amiért azt éreztem ő kell/ők kellenek nekem. Nem voltak egyformák. Sőt! Teljesen más stílust képviseltek. És mégis! Vannak, akik szenvednek ettől, míg mások „élvezzük az életet” felkiáltással egyszerre két vasat tartanak a tűzbe. Bármelyik esetet is nézzük, abban egyetérthetünk, mindenképp kegyetlen játék. De ha tényleg annyira szeretjük őket, akkor mégis melyikükért adnánk az életünket? Ki az, akiért képesek lennénk a képzeletbeli golyó elé vetni magunkat? Valószínűleg egyikükért sem. Mert bár úgy érezzük, szerelmesek vagyunk, ez valahogy mégsem az igazi. Az igaziban ugyanis nem találunk hibát. Egyszerűen képtelenek vagyunk rá. A rózsaszín köd…, a zsongás…, a folyamatos heves szívverés… Nem, ezek nem hagyják, hogy kettőt szeressünk úgy igazán! Csakis a bizonytalan szakasz engedheti meg nekünk, hogy szívünk szeretetét megosszuk mások között.

Ha tehát párunk kettőt szeret, és a döntésképtelenségre hivatkozik, nagy valószínűséggel nem is szerelmes egyikünkbe sem. Jó hír, hogy ezáltal az ilyenkor szemünkben közutálatnak örvendő kettesszámúba sem. És ha esetleg később mégis őt választaná, megnyugtathatjuk magunkat: még ő is találkozhat a maga kettesszámújával.

Végezetül, hogy a fagyis kérdésre is válasszal szolgáljak: Talán valójában nem is a csoki és a vanília a kedvencünk, hanem a sztracsatella, melyben az édes csokoládé és a buja vanília harmonikus egészet alkotnak. És ha a világ tényleg olyan kerek, amilyennek elképzelem, akkor valahol mindenkire vár az ő kis sztracsatellája. Csak nyitott szívvel kell járnunk, és egyszer megtaláljuk.

hozzászólás  

 
0 #6 balazs 2010-04-08 07:57
Köszönöm az észrevételt, megpróbáljuk megcsinálni.

Balázs
Idézet
 
 
0 #5 G. 2010-04-08 07:22
U.i.:

Meg lehetne úgy csinálni a kommentelős részt, hogy a sortördelések látszódjanak? Mert így nehezen olvasható, és nem érződnek a gondolatok határai, és nehezen érthető!
Idézet
 
 
0 #4 Gesund 2010-04-08 07:20
A szerelem nem racionalitás kérdése. A szerelem teljesen szubjektív és múlandó, egy érzés, mint a félelem, vagy öröm. Az ember pedig nem osztható fel + és - tulajdonságokra szerintem. A tulajdonságok adják magát a szuverén egyént, aki különbözik a többiektől. A tulajdonságokat is csak relatívan lehet megítélni, hogy azok jók, vagy rosszak, azonos tul. valamikor - és valamikor +.

Magamon úgy érzem, hogy első nekifutásra úgy lettem szerelmes (mármint amennyi eddig volt :D), hogy a külső jegyek, és az adott környezet hatására megindult bennem a hormon :-), aztán ez miatt értékeltem "felül" szerelmem tárgyának belső tulajdonságait. Amikor ez elmúlik, akkor jön (jó esetben) a szakítás.

Szerintem simán lehetünk szerelmesek egyszerre kettőbe, simán van két, akár három olyan (esetemben) nő, akikért körbe-körbe rohangálnék naphosszat.

A másik dolog, akiért életedet áldoznád, az a szeretted. Akit szeretsz. Akinek a rossznak mondott tulajdonságait elfogadod, és nem úgy tekintesz rá, mint rossz tulajdonság, nem fogalmazódik meg benned, hogy na ezt nem szeretem benne. Na egy ilyen személlyel lehet leélni egy életet, de ehhez rengeteg munka kell! +++ Addig meg legyünk szerelmesek, hátha lesz belőle valami jó :-) +++
Idézet
 
 
0 #3 wikiii 2010-04-06 18:51
szia! 2 mondat erejéig maradnék a fagyi/étel példánál. Én a csoki és vanília fagyit külön szeretem, de a sztracsit már nem. Ugyanígy vagyok az édes-savanyú dolgokkal is. Külön fincsi, de együtt már nem kéne. Ha ezt az eszmefuttatást vetítjük rá a férfiakra/nőkre, akkor lehet egyszerre kettőt szeretni. Egyiket ezért, másikat azért. De amúgy lehet hogy akkor tulképp egyiket se szereted igazán. Viszont szerintem olyan nincs, hogy valakiben nincs hiba. Én nem tudom elképzelni ezt a helyzetet. Szerintem nincs meg mindenkinek az igazi, csak keveseknek adatik meg az az elsöprő érzés amiről te írsz, és ami kitart életünk végéig. Mert minden kapcsolat így indul. azt gondoljuk hogy ő az igazi, aztán 1-2-3-5-10 év után kiderül hogy mégse.
Idézet
 
 
0 #2 Ladybird 2010-04-06 10:46
Kedves Szivárvány!
Szerintem sincsen tökéletes ember. De amikor az igazi nagy, mindent elsöprő szerelmet érezzük, akkor nem nézzük a hibákat. Apróságoknak tűnnek, melyek nem érdemlik meg, hogy foglalkozzunk velük és ezzel bepiszkítsák az oly tiszta és önzetlen érzéseinket, a szívünk legmélyéről jövő őszinte szerelmet. Ezért van az, hogy az igaziban nem találunk hibát. Nem találunk, mert nem is akarunk keresni.
Idézet
 
 
0 #1 Szivárvány 2010-04-06 10:09
Én is jártam már ebben a cipőben, szerettem kettőt egyszerre...aztán rájöttem én is, hogy a dolog csupán önámítás, mert nem csak egy idilli képet keresünk, ami hiányzik az egyikből, az jó a másikban. Az egyik ambiciózus, de önző, a másik álmokat kergető, de figyel rám. Az egyik nagyon megnevettet, a másikra lehet alapozni és így tovább...csakhogy ha kivonul az egyik, akkor rájövünk, hogy a másik sem olyan ideális...Na, ekkor merül fel a kérdés, hogy az a második, az valóban olyan valaki, akit szeretünk, vagy csak egy pótlékot kerestünk...
Azt pedig vitatnám, hogy az igazi az tökéletes..nincs tökéletes..csak olyan hibák vannak, amik felett szemet tudunk hunyni, amikkel együtt tudunk élni, amik miatt csupán kompromisszumot kell kötni és nem megalkuvónak lenni.
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Programajánló