Kedves Olvasóim!

A minap egy érdekes konfliktusba keveredtem, akaratomon kívül. Persze mikor már benne voltam, akkor meg már mindenképpen el akartam mondani, hogy mit gondolok a témáról. Szóval, a kérdés: mit is jelent az, hogy véd- és dacszövetségben vagyunk a másikkal?

Ha a párom (férjem, gyermekeim apja, barátom, társam, kinek mi) hülyeséget csinál mások előtt, amivel én sem értek egyet, ki kell-e állnom érte? Ha egyébként négyszemközt jól lecseszem az adott dologért, akkor a plénum előtt meg kell-e védenem?

Az én személyes véleményem az, hogy nem. Ha a másik olyat csinál, amivel én magam sem értek egyet, akkor nem kell megvédenem, hiszen Ő is külön álló egyén, saját véleménnyel, érzéssel, tettekkel. Főként, ha ezzel engem hoz nagyon kellemetlen helyzetbe. Maximum, ha már nagyon eldurvul a helyzet, akkor annyit jegyzek meg, hogy én már megbeszéltem vele ezt a helyzetet, elnézést kértünk Ő is és én is, úgyhogy zárjuk le a témát.

Más vélemények szerint a házasság (és minden komolyabb kapcsolat) olyan szövetség, ahol nincs helye annak, hogy az általam szeretett személyt bántsák. Nekem kutya kötelességem kiállni érte, bármennyire is haragszom rá.

A vélemények megoszlanak. Én hiszem azt, hogy a legnagyobb szerelemben és elkötelezettségben is létezik olyan, hogy Ő és ÉN és nem csak a MI. Nekem kell az, hogy önmagam maradhassak, nem tudnék egy kapcsolatban sem annyire feloldódni, hogy elveszítsem a barátaim, a saját hobbim, a függetlenségem, az egyéniségem. Persze mindannyian formálódunk, alakulunk, közös szokásaink és tulajdonságaink lesznek, de ettől még ő Ő, és én ÉN maradok. Tehát nézetem szerint ha én csinálok valamit, ami a másiknak nem tetszik, nem kell, hogy mindenáron kiálljon értem, de kell, hogy biztosítsa számomra a másoktól és tőle eredő tiszteletet.

Rághatnám még tovább a témát, de a Ti véleményetekre vagyok kíváncsi, szóval:

Mit is jelent az, hogy véd- és dacszövetségben vagyunk a másikkal?