A mai Betekintőben egy kiskamaszkori kedvencemet szeretném bemutatni. A film azt az alapvető kérdést boncolgatja, hogy mi számít igazán a párválasztásnál: a külső, vagy a belső.
A főszereplő csaj egy kedves, vidám, okos nő, jó humorral megáldva, foglalkozását tekintve állatpszichológus egy rádióban (Janeane Garofalo- Abby Barnes). Hozzá telefonál be egy srác, akinek gondja adódik egy ismeretlen kutyával. A nő hangja és humora nagyon megtetszik neki, ezért randira hívja őt. Abby azonban pánikba esik a külseje miatt és maga helyett beajánlja modell ismerősét, a magas, szőke, csodaszép Noelle-t (Uma Thurman). Briant (Ben Chaplin) természetesen teljesen lenyűgözi a modell külseje, azonban a jellemét üresnek és unalmasnak tartja. Nem érti, miként lehet, hogy esténként a telefonban Noelle mindig olyan izgalmas nő és éjszakába nyúlóan lehet vele mindenről beszélgetni, nappal pedig annyira felszínesek ezek a találkozások. A válaszra nyilván rájön Brian, amikor egy szórólapon meglátja Abby képét és nevét. Hirtelen lesz kép is és hang is. A kérdés csupán az, hogy mi számít? Noelle vonzó és szexis külseje, avagy Abby humoros és kedves jelleme. Brian döntéséért (no, meg hogy láthassatok egy igazán eredeti telefonos simisumi jelenetet) nézzétek meg a filmet!

Nem tudom, hogy a filmben szereplő ’hepiend’ mennyire igaz a valóságban...

Pár héttel ezelőtt a következő történt: Betévedtem az „M” betűs gyorsétterem lánc egyik éttermébe a Keletinél, és miközben a szendvicsemet ettem, az egyik kivetítőt bámultam. Egy új, induló sorozatot reklámozott: Flashforward.
Hiányos angol tudásommal fejtegettem, mire utalhat a cím: villanás elölről; villanás a jövőből. Némán megmosolyogtam magam, hogy találhatok ki ilyen fordításokat, de a hatás nem maradt el, felkeltette a figyelmem. Kezdtem örülni, hogy egy jó kis sorozatra bukkantam.