Egy kis álmodozás - nem az élet megrontója  – ,egy kis misztikum – a hétköznapokban is van bőven- ,egy csipet varázs – maga az élet – és tehetség – mint minden emberben.
A felvezetést Balogh Ádám képei és fotói ihlették. Valljuk be, elfogult vagyok. A felafejjel mozgalom lelkes híveként is sikerül néha a nagy elszántságomnak meginognia. Valljuk be, a hétköznapok szépségeit meglátni a nagy rohanásban, lótás-futásban, adok-kapok játékban, érzelmi-anyagi bírkózásban, kis lélekmelegem is elfárad olykor-olykor. És ilyenkor biza jól jön egy kis támasz. Egy kis direkt frissités, mint egy kis könnyű tavaszi szellő, hogy elmossa a sok szürkeséget és tiszta szemmel lehessen újra rácsodálkozni erre a nagyvilági csodás játszótérre!

Szeretem a jófajta humort. Sőt, bizonyos ismerőseim szerint én magam is művelem. Ezt persze olyan ismerőseim mondják, akiknek fizetek azért, hogy ilyesmiket állítsanak rólam.
Bár úgymond két fázisban, de kis hazánkba is bekígyózott a humor előadási módjának egy bizonyos műfaja, amelynek neve változatlanul, külön lefordítás illetve magyarosítás nélkül "stand-up", vagy ha úgy tetszik "stand-up comedy". Az első fázishoz, a nyolcvanas-kilencvenes évekhez nagyjából két nevet tudok illetve érdemes megemlíteni, ezek pedig Hofi Géza és Maksa Zoltán. Remélem egyiküket sem kell külön bemutatnom, és nyugodt szívvel leírhatom azt, hogy ki ne ismerné őket és hogy ki ne emlékezne rájuk.
Ez a cikk viszont nem róluk szól, hanem a második fázisról.