A nyakadba szakadt pár millió és nem tudod, hova utazz először? Kattints a linkre és nézz körül (kikacsintás) a nagyvilágban! A honlap persze feltehetőleg nem a hirtelen jött gazdagsággal mit kezdeni nem tudó embereknek készült, és én sem e célból nézegetem a különböző panoráma fotókat már második napja, mióta kedvenc főszerkesztőnk körbeküldte nekünk ezt a linket...
Végre újabb kistesóval bővül a Fővárosi Állatkert zsiráfcsaládja! Eddig ugyanis a legkisebb zsiráfgyermek Said volt, aki pedig nem más, mint S.Ernő kollégám fogadott gyermeke. Bizonyára tudjátok, hogy a Fővárosi Állatkertben lehetőség van állatokat jelképesen örökbe fogadni (az összeget a honlapon találjátok, nem írom ki ide, mert ajándékba kapta). Tehát, ha valami frappáns és kedves ajándékkal szeretnétek meglepni valakit, és egyúttal segíteni szeretnétek az állatoknak is, akkor ez egy nagyszerű ötlet lehet.
Vajon mi a jobb? Ha sok barátunk van, vagy csak ha kevés, de azokra mindig, minden körülmények között számíthatunk? Egyébként mitől függ, hogy kinek hány barátja van? Mennyi a sok és mi számít kevésnek? Nézzünk egy kis összegzést a magyarok barátkozási szokásairól!
Íme ismét egy példa arra, hogy mi minden szuper dolgot lehet kezdeni a leesett hóval. Kiss Károly gondolt egy nagyot és Kata unokájával megépítette Szolnok legnagyobb hóemberét. Ennek persze nem csak az unoka, hanem a szomszédos gyerekek is roppant mód örültek. A nyugdíjas férfi a családi házuk udvarán lévő hóból készítette el a 3 méter magas hóembert, amelyet azonban a hideg idő miatt igen nehéz volt formázni. Végül mégis elkészült a remekmű, amely dacol a média által gerjesztett, utálkozó közhangulattal és megmutatta, hogy a telet igen is lehet nagyon szeretni!
Azok pedig, akik szeretnék megtekinteni a világ legnagyobb hóasszonyának történetét és készítésének kulisszatitkait, kattintsanak ide!
Egész gyerekkoromban azt hallottam a szüleimtől, hogy ameddig lehet, maradjak az iskolapadban, mert minél több papírt szerzek, annál több lehetőségem lesz az életben, és ha egyszer felállok az íróasztal mellől és beszállok a mókuskerékbe, utána már egyre nehezebb lesz újrakezdeni a tanulást, ha esetleg úgy döntenék, hogy kéne. Hát én megfogadtam a tanácsukat.