Manapság e-mailben szervezzük a szilveszteri partyt, folyamatosan tudósítunk a FB-on arról, hogy hol járunk, mit csinálunk, és elsején első dolgunk az éjszakáról készített fotó-videós összeállítást feltölteni a youtube-re.

(Déd)(nagy)apáink fiatalkorában is volt duhajkodás, hangoskodás, eszem-iszom, de akkoriban a paraszti és/vagy szocialista kultúra elemei (szalmakazal, gémeskút, Moszkvics, bakelitlemez) szolgáltatták a hátteret a bulihangulathoz.

Változnak az idők, a babonák azonban konokul tartják magukat. Nézzük hát, mire kell nagyon vigyáznunk szilveszter éjjelén, és újév első napján.

Nemrég átestem egy viszonylag komoly műtéti beavatkozáson. Mielőtt folytatnám a sztorit, el kell mondanom, hogy ezt a cikket egy olyan ember írja, aki a műtét előtti vizsgálatok során végzett vérvétel alkalmával is rosszul lett – mint már annyiszor életében, ha megszúrták tűvel, vagy ha vért látott a való életben vagy akár csak a tévében. Eddigi életemből számos olyan példát tudnék felhozni, amikor az egyik pillanatban megláttam kicsöppenni némi vért az orromból, a következő kép pedig az volt, hogy fekszem a földön és valaki éppen polcolja fel a lábaimat. Hát ilyen vagyok, nincs mit tenni. Az orrvérzéssel azóta már probléma nélkül elbánok (csak sírva kell fakadnom és a barátnőm máris a segítségemre siet), de az orvos-kórház-tű triumvirátus azóta is óriási mumus a számomra.