Péntek este emelkedett hangulatban keringtünk hazafelé hőn szeretett rolleremmel, Dórival a Körúton. Csak a szokásos: kerülgettem az embereket, húzogattam a nyakamat a belógó faágak és napernyők elkerülése végett, közben dúdoltam egy dalt és az járt a fejemben, hogy éppen mennyire rendben van minden. A Király utca kereszteződésénél leugrottam Dóriról, mert túl nagy volt a padka ahhoz, hogy leugrassak róla és ekkor megakadt a szemem rajta.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy életünk alakulását mi befolyásolja: a sors, mi magunk, esetleg a véletlenek. Sokszor hallom azt a meglehetősen közhelyes mondást, hogy „senki sem kerülheti el a saját végzetét”. Ha körülnézek a világban, mégis azt látom, hogy rengeteg embernek ez egész jól sikerül. Nem hiszem, hogy ilyen sokunknak lenne az az eleve elrendeltetett sorsa, hogy anyagi, szellemi, érzelmi szegénységben élje le az életét, belesüppedve a szürke hétköznapokba, képtelenül arra, hogy változtasson az életén és örömét lelje abban. Sokkal inkább szeretem azt hinni, hogy mi magunk irányítjuk a sorsunkat, és ha van is valami sors, ami irányítja az életünket, az befejezi munkásságát ott, hogy megszületünk olyan körülmények közé és olyan adottságokkal, ami szerinte jár nekünk. A többi pedig rajtunk és a többieken múlik. Persze vannak jelek a világban, amikre vagy érzékenyek vagyunk, vagy nem – sokak ezeket a jeleket a Sors kezének tulajdonítják. Én azonban úgy vélem, hogy jelek minden irányból folyamatosan jönnek; mi magunk választjuk ki, hogy melyiket követjük és melyiket hagyjuk teljesen figyelmen kívül, függetlenül attól, hogy az milyen irányba befolyásolná életünket.
A „nemszeretem Budapestet” emberek egyik érve a főváros ellen, hogy az utcák tele vannak hajléktalan emberekkel. Sajnos igaz, hogy Budapesten körülbelül 8 – 10 ezer ember él az utcákon, a hajléktalanok többsége mégsem itt, hanem vidéki nagyvárosokban található. Az elmúlt két évben számtalan szívszorító történetet hallottunk arról, ki hogyan veszítette el a lakását, és talán már mindannyian feltettük a kérdést: vajon ez velem is megtörténhetne?