Bizonyára mindannyian ismeritek ezt az érzést. Hazudna az, aki azt állítaná, hogy soha senkire vagy semmire nem volt még irigy. Ez már gyerekkorban kezdődik, amikor rájövünk, hogy a szomszéd kislánynak már görkoris Cindy-je van, nekünk meg még csak a sima öltöztetős. Aztán az óvodában nagyon el tudnak szabadulni az indulatok, főleg, ha a szüleink rendszeresen alkalmazzák a ’Bezzeg a Marika…’ kezdetű mondatokat, aminek egyenes következménye, hogy Marika lesz utálatunk első számú célpontja, még akkor is, ha egyébként nem is lenne vele semmi bajunk. Szerintem a woodoo babák gyártásának gyökerét is itt kellene keresnünk…