Oké, oké, oké! Tudom, hogy az előző cikkem is ugyanebben a témában íródott, de komolyan mondom, hogy ez nem szándékos. Egyszerűen csak pont két egymás utáni héten történt a két eset és az ilyenek engem akkora örömmel töltenek el, hogy nem tudom nem leírni őket. Még akkor sem, ha közben millió más dologról is írhatnék a Boldog hétfőt rovatba. Szóval épp ma történt az eset: indultunk haza kocsival a fertőrákosi strandról. Álltunk a sorompónál, vártuk, hogy kiengedjen minket a bódéban ülő srác. Egyszer csak azt látom, hogy egy hatvan körüli házaspár odasétál a kocsihoz, a feleség lehajol és ékes német nyelven beszól a letekert ablakon: