Nem állítom/állíthatom magamról, hogy életem a kultúra fellegvára lenne, vagy hogy jelentősen hozzájárultam volna az ország vagy legalábbis közvetlenebb környezetem kulturális fejlődéséhez. Ugyanakkor lelkesen próbálkozom, hogy néha már majdnem szürkének tűnő mindennapjaimat időnként megfűszerezzem némi hagyományos, vagy sokkal inkább klasszikus, szellememet tápláló programmal.
Bár tudvalevő, hogy az efféle kikapcsolódási forma napjainkban sem számít olcsónak, mégis úgy vélem, időről időre érdemes áldozni egy kicsit a kultúra oltárán.
Lényem középiskolás kora óta nagy színházkedvelő.
Imádom az érzést – szerencsére sűrűn utolér - , amikor rövidke keresgélést követően izgalmas programokat és hihetetlen helyszíneket kreatív turmixbe gyúró recepteket találok. Kabaré egy budai bérház magánlakásában? Felolvasóest a Király kertben? Jazz koncert az Öntödei Múzeumban? Ott a helyünk!
Vannak emberek, akik egy korábbi, általában egyszeri rossz tapasztalat miatt nem tervezik, hogy az életükbe még betegyék a lábukat a színházba. Az „én nem szeretem a színházat” kijelentésen persze a megrögzött színház-fanok felhúzzák magukat és lendületes fejcsóválások után életcélul tűzik ki az áldozatuk megtérítését. A miért jó színházba járni kérdésre azonban szinte mindenki unalmas közhelyeket ismételget.
Nem mondhatni rám, hogy egy lelkes színházba járó ember vagyok, de azért néha-néha rászánom magamat a kúltúrálódás eme formájára is. Sőt az elmúlt évben igen sokat voltam színházban, de sajnos valahogy az előadások többsége nem jött át Nem éreztem azt amikor kijöttem a színházból. hogy a darab, amit láttam adott volna nekem valamit. Persze, ez nem feltétlenül szükséges, hiszen lehet, hogy az egésznek a célja csak a szórakoztatás, de a tavaly általam látott előadások 90 %-áról úgy jöttem ki, hogy csalódás volt.
Aztán valamikor ősszel elvetődtem a Merlin színázba a Küklopsz Műhely Cucc című előadására. És az előadás végén úgy jöttem ki, hogy igen… Végre átjött valami.
Rájöttem, hogy nekem nem a nagy színházakban leginkább játszott közönségszínház való, hanem a kisebb alternatív helyeken előadott kicsit talán bonyolult, elgondolkodtató darabok. A múlt héten értesültem róla , hogy a Küklopsz Műhely újabb darabját mutatják be, ezúttal a Stúdió K színházban. Nosza, gondoltam, nézzük meg Kiss Márton író, rendező legújabb szerzeményét, a Rácz Vivien Projektet.
Az URH+ azt a célt szolgálja, hogy a manapság olyan általános szürkeségből és pesszimizmusból kitörjünk kicsit. Hiszen bármennyire is ronda, nyálkás kint az idő, bármennyire is agresszívak egymással az emberek, bármennyire is zsarnok a főnökünk, vagy követelőző a párunk, biztos, hogy mindannyian megtaláljuk a mindennapjainkban a jót, csak egy kicsit törekedni kell rá.