Egyszer már felmerült az ötlet egy Fityisz-találkozón, hogy vitarovatot indíthatnánk O-val. Akkor még csak viccként említettük meg, utalva arra, hogy mindig szívjuk egymás vérét, folyamatos cikizés megy, ha elkezdünk kommunikálni. Később aztán elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy talán tényleg nem lenne hülyeség, ha egy-egy témáról két szemszögből is kapnátok véleményt, így a női oldal mellett a férfi oldalt is megismerhetnétek. Nem feltétlenül cél, hogy ellentétes véleményeket írjunk, de attól tartok – pláne így az első írások elkészülte után –, hogy ez sokszor elkerülhetetlen lesz. Most jutottunk el oda, hogy kísérleti jelleggel belefogjunk egy effajta próbálkozásba. Az úgy volt, hogy O. átküldte nekem a Szerelem és más drogok című filmről írt cikkjét és elkezdett érdekelni a film. Több se kellett, gyorsan megnéztem én is, és leírtam a véleményem. Hát akkor vágjunk bele! /S.Ernő/

Először O. írja le, hogy hogy tetszett neki a film, aztán Ernő kritikáját olvashatjátok:

Ahogy néhány hete Melinda is megírta Budapesten koripályák tömkelege várja a jég szerelmeseit. A cikk nyomán, és köszönhetően egy kedves tízéves ismerősömnek ezen a télen már többször is volt korcsolya a lábamon. Mint nagy télisport rajongónak hatalmas örömöt jelentett, amikor az egyik hipermarketben akciós áron, alig párezer forintért hozzájutottam a csodálatos, hófehér, csillogó pengéjű műkorcsolyámhoz.

Több sem kellett ezután, felkerestük Budán a kedvenc koripályáinkat. Még élt bennem a tavalyi miskolci koridiszkó emléke Makarénástól, fenékre huppanásoktól és forralt borostól együtt. Így aztán már remegve vártam, hogy ismét hussanhassak a jégen, begyorsuljak, felkenődjek a palánkra, és nevetgéljek a barátaimmal.

Kedves Olvasóink!

Bármilyen hihetetlen is, ismét eltelt egy év. Ismét gazdagodtunk megannyi élménnyel, tapasztalattal, barátsággal, fájdalommal, szerelemmel, tudománnyal. Öregedtünk most egyet mi és a Fityisz.com is, ami persze csudajó!

Reméljük, hogy idén is sok kedves, vicces, gondolat ébresztő, érdekfeszítő, hasznos és különleges cikkel tudtunk Nektek kedveskedni.

És hogy mit is kívánunk mi az új évre?

Kívánjuk, hogy a 2011-es év még jobbra sikeredjék, mint a 2010-es! Kívánjuk, hogy érjétek el a kitűzött céljaitokat, tartsátok meg fogadalmaitokat, legyetek jók egymáshoz, segítsetek az arra rászorulóknak, legyetek önzetlenek és kellően önzőek, jusson időtök magatokra és a szeretteitekre is! Szerezzetek új barátokat, és mélyítsétek a régi barátságaitokat! Legyetek jó munkaerők, rendes főnökök és szorgalmas kollégák! Legyetek jó hazafiak és vigyétek kis hazánk jó hírét szerte a világban! Legyetek segítő és hálás gyermekek, odaadó szülők, szövetséges testvérek! Legyetek hűséges szerelmesek, akik nem félnek hátradőlni egy kapcsolatban és megbízni a másikban! Legyetek alkalmazkodók, türelmesek és kitartóak! Vigyázzatok az egészségetekre, mozogjatok sokat! Olvassatok (minket és mást is!), járjatok színházba, moziba, kiállításokra, amennyire csak tehetitek! Próbáljatok ki minél több mindent, legyen hobbitok, szenvedélyetek! Védjétek a környezeteteket, szeressétek az állatokat és kiránduljatok sokat! Főzzetek finomakat, egyetek lassan és minőségit! Nevessetek sokat, sokat, még többet! Élvezzétek az életet, örüljetek minden apróságnak, lássátok a hétköznapok napos oldalát!

Száz szónak is egy a vége: BÚÉK!

Kedves Olvasóink!

Ezúton is kívánunk Nektek nagyon boldog és békés karácsonyt!

A fityisz.com csapata

Már csak alig nyolc nap van Karácsonyig. Az emberek izgatott várakozással tekintenek az ünnepek elé. A levegőben forralt bor és bejgli illat terjeng, a rádióból karácsonyi muzsikák áradnak és mindenhol ajándékot bontogató boldog családok képei néznek ránk a reklámokból vissza. Ám ez csak a karácsony egyik oldala…

Hát eljött! Végre itt van! Kezdődhet a visszaszámlálás! Tegnap megkezdődött az idei advent és egyúttal meggyújthattuk az első gyertyát a koszorúnkon.
Személy szerint nekem ez a kedvenc időszakom az évben. Várakozni valamire mindig olyan izgalommal teli dolog, ami magában hordozza valaminek a lezárását és valami új kezdetét.

Már-már meghatódva kezdek bele ebbe a cikkbe. Egyéves lett a fityisz.com! Pörgetem, pörgetem a fejemben, hogy mi minden történt ezalatt az egy év alatt velem, a világgal, és a Fityisszel.  Gőzerővel tolulnak a fejembe az emlékek és el sem akarom hinni, hogy eltelt egy év.

Másnak talán nem sok egy év, de a magam kis életében és a Fityiszében is nagyon is sok változást tartogatott. A magaméról nem írnék, legyen annyi elég, hogy a raftingoláson és a londoni kiruccanáson kívül mindent sikerült átélni/megélni, amit terveztem. Sőt, még annál is többet.

Ám, ami a lényeg! Tavaly ősszel egy kedves barátom, nevezzük Balázsnak, előállt egy nagyszerű tervvel: ’Csináljunk valami jót! Valami vidámat! Valamit, ami más, mint a többi!’ És bár első körben nem egy blogmagazinnak indultunk, végül sok-sok fejtörés mellett megálmodtuk ezt az oldalt.

Mostanában gyakran megesik velem, hogy leülök néhány percre, vagy pillanatra, és számot vetek arról, hova jutottam, hova tartok, mi történik velem és körülöttem. Minden egyes ilyen alkalommal igyekszem összefoglalni a pozitív és a negatív dolgokat. Úgy vélem, hogy ezek az elmélkedések fontosak ahhoz, hogy meg tudjam állapítani, vajon tartom-e még magam ahhoz az értékrendhez, amit anyai örökségként kaptam.

Az elmúlt néhány évben, ami nyilvánvalóan a nagybetűs ÉLETben való elindulást jelentette számomra, sokszor megfogalmazódott bennem, hogy a világ valami nagyon furcsa irányba tart. És vele együtt az emberek is. Mintha kifordították volna a négy sarkából.

Most, hogy már lassan nyakunkban liheg az ősz és rögtön utána a tél is, szeretnénk mutatni Nektek egy nagyszerű helyet a Mátrában. Főként azoknak ajánljuk, akik szeretnek erdőben barangolni, vagy szeretik a friss levegőt, esetleg egy szuper bemelegítő helyet keresnek az idei első lecsúszásra. Ugyanis a Vörösmarty Turistaház mindezt tudja egyszerre!

Bizonyára mindannyian ismeritek ezt az érzést. Hazudna az, aki azt állítaná, hogy soha senkire vagy semmire nem volt még irigy. Ez már gyerekkorban kezdődik, amikor rájövünk, hogy a szomszéd kislánynak már görkoris Cindy-je van, nekünk meg még csak a sima öltöztetős. Aztán az óvodában nagyon el tudnak szabadulni az indulatok, főleg, ha a szüleink rendszeresen alkalmazzák a ’Bezzeg a Marika…’ kezdetű mondatokat, aminek egyenes következménye, hogy Marika lesz utálatunk első számú célpontja, még akkor is, ha egyébként nem is lenne vele semmi bajunk. Szerintem a woodoo babák gyártásának gyökerét is itt kellene keresnünk…