Fityisz.com

6 ok arra, hogy örülj annak, ha A megválaszolhatatlan kérdéssel bombáznak.

Biztosan mindenkinek van olyan ismerőse, aki minden találkozásnál elsüti a következő kérdések egyikét: „-Mizu veled?” „-Na, mi a helyzet?” „Mi újság?” Ezek a kérdések szerintem csak arra valók, hogy a kérdező úgy tegyen, mintha érdeklődne irántuk, és már a kérdéssel azt sugallja, hogy a válaszunk merüljön ki a „-Semmi különös.” válaszban. Én mindig jelzem, amikor csak tudom, hogy szerintem nagyon udvariatlan ezeknek a kérdéseknek használata, de ha mégis belefutok, akkor sem keseredek el. Naná, hogy itt is van 6 ok, ami miatt örülhetünk ennek a kérdésnek.

 

  1. Fordítsuk vissza a kérdést, és figyeljük a kérdező reakcióját, amikor „visszanyal a fagyi”. „-Szia! Mizu?” „-Kösz kérdésed. Semmi! És veled?” Valószínűleg fel fog neki tűnni, hogy felesleges köröket futunk, és remélhetőleg ezentúl kerülni fogja ezt a kérdést.
  2. Helyezkedjünk a másik álláspontra, és kezdjünk el beszélni. Mindenről. Levegővétel nélkül. Ezzel remélhetőleg szintén elérjük, hogy legközelebb majd nem hangzik el ez a kérdés.
  3. Induljunk ki abból a sokkal szimpatikusabb hozzáállásból, hogy a kérdező talán meg akarja adni nekünk a válaszadás szabadságát, és beszéljünk arról, ami jelenleg nagyon rendben van az életünkben. Beszéljünk csupa-csupa pozitív dologról, és még csak véletlenül se panaszkodjunk.
  4. Szintén megoldás, ha tapintatosnak tekintjük ezt a nagyon általános kérdést, és úgy fogjuk fel, hogy a kérdező tisztában van vele, hogy valami gikszer történt velünk nemrégiben, és lehetőséget ad arra, hogy csak annyit mondjunk el a sztoriból, amennyi nekünk jól esik.
  5. Ha olyan személlyel futunk össze, akivel igazából nem is nagyon szoktunk beszélgetni, de most szó szerint egymásból botlottunk, és elkerülhetetlen, hogy néhány szót váltsunk, akkor szintén örülhetünk ennek a kérdésnek, hiszen a „Szívesen dumálnék, de mos rohannom kell, majd legközelebb.” mondattal mindketten elégedetten távozhatunk a helyszínről, hiszen megtettük, amit megkövetelt a szituáció.
  6. Kihasználva a nagy általánosságot, arra terelheted a beszélgetést, amerre akarod. Akár olyan információkat is megszerezhetsz néhány ártatlannak tűnő megjegyzéssel, amiket a kérdező nem is akart elmondani…

 

Biztosan mindenkinek van olyan ismerőse, aki minden találkozásnál elsüti a következő kérdések egyikét: „-Mizu veled?” „-Na, mi a helyzet?” „Mi újság?” Ezek a kérdések szerintem csak arra valók, hogy a kérdező úgy tegyen, mintha érdeklődne irántuk, és már a kérdéssel azt sugallja, hogy a válaszunk merüljön ki a „-Semmi különös.” válaszban. Én mindig jelzem, amikor csak tudom, hogy szerintem nagyon udvariatlan ezeknek a kérdéseknek használata, de ha mégis belefutok, akkor sem keseredek el. Naná, hogy itt is van 6 ok, ami miatt örülhetünk ennek a kérdésnek.

 

  1. Fordítsuk vissza a kérdést, és figyeljük a kérdező reakcióját, amikor „visszanyal a fagyi”. „-Szia! Mizu?” „-Kösz kérdésed. Semmi! És veled?” Valószínűleg fel fog neki tűnni, hogy felesleges köröket futunk, és remélhetőleg ezentúl kerülni fogja ezt a kérdést.
  2. Helyezkedjünk a másik álláspontra, és kezdjünk el beszélni. Mindenről. Levegővétel nélkül. Ezzel remélhetőleg szintén elérjük, hogy legközelebb majd nem hangzik el ez a kérdés.
  3. Induljunk ki abból a sokkal szimpatikusabb hozzáállásból, hogy a kérdező talán meg akarja adni nekünk a válaszadás szabadságát, és beszéljünk arról, ami jelenleg nagyon rendben van az életünkben. Beszéljünk csupa-csupa pozitív dologról, és még csak véletlenül se panaszkodjunk.
  4. Szintén megoldás, ha tapintatosnak tekintjük ezt a nagyon általános kérdést, és úgy fogjuk fel, hogy a kérdező tisztában van vele, hogy valami gikszer történt velünk nemrégiben, és lehetőséget ad arra, hogy csak annyit mondjunk el a sztoriból, amennyi nekünk jól esik.
  5. Ha olyan személlyel futunk össze, akivel igazából nem is nagyon szoktunk beszélgetni, de most szó szerint egymásból botlottunk, és elkerülhetetlen, hogy néhány szót váltsunk, akkor szintén örülhetünk ennek a kérdésnek, hiszen a „Szívesen dumálnék, de mos rohannom kell, majd legközelebb.” mondattal mindketten elégedetten távozhatunk a helyszínről, hiszen megtettük, amit megkövetelt a szituáció.
  6. Kihasználva a nagy általánosságot, arra terelheted a beszélgetést, amerre akarod. Akár olyan információkat is megszerezhetsz néhány ártatlannak tűnő megjegyzéssel, amiket a kérdező nem is akart elmondani…