A legkisebb ugrifüles és Süsü, a sárkány

2011. március 16. Fityisz Mese

Az 1977-es év olyan termékeny volt mesék szempontjából, hogy nem is fér bele egy hétbe mindegyik, ezért a következő héten is 1977-ben készült alkotásokat fogunk bemutatni. Ezen a héten olyan legendás szériák kerülnek terítékre, mint „A legkisebb ugrifüles” illetve „Süsü, a sárkány”.

A comment.blog alapján idézzük fel Csukás István, író és Foky Ottó rendező szavait. Mirr-murr-sorozat sikere után kapta a Foky-Csukás alkotópáros a felkérést az újabb sorozat elkészítésére. Addig sem vették félvállról a munkát, de az Ugrifülesbe beleadtak anyait-apait. „Az Ugrifüles szintén egy könyvem szereplője volt – meséli Csukás István –, külön könyvben igazán nem jelent meg, hanem a Téli tücsök meséi című mesekönyvemben szerepelt egy figura: a legkisebb Ugrifüles. A hetvenes évek derekán még úgy mentek a dolgok, hogy ahogy befejeztem az egyik forgatókönyvet, már jött Bálint Ágnes a szerződéssel, hogy most kezdjünk bele a másikba. Én meg boldogan vállaltam. Alig győztem kitalálni a történeteket. A Mirr-murr után is így volt, jött az új szerződés, ki kellett találnom új mesehősöket, és én úgy döntöttem, hogy a Téli tücsök meséi című könyvből kiveszek egy figurát, a legkisebb Ugrifülest.”
Az első szériában még csak Ugrifüles és Tüskéshátú volt a két főszereplő. Kezdetben úgy volt, hogy csak egy széria készül a bábfilmből, de aztán az alkotógárda megkapta a televízió megrendelését a második sorozatra is. „Akkor törtem a fejemet, hogy milyen új szereplők legyenek, így csatlakozott a csapathoz Brekkencs, akinek Gálvölgyi János volt a hangja. A legkiválóbb színészek szinkronizálták a szereplőket, ami azért fontos, mert ahhoz, hogy a báb, vagy a rajz emberivé váljon, emberi hang kell. Ez egy csoda korszak volt, amikor a legjobb rendezők, a legjobb színészek készítették a gyerekeknek a mesét. Új volt még az egész, új volt még a televízió is, lelkesek voltunk, fiatalabbak is voltunk. Szerencséje volt a gyerekeknek, hogy a legjobb élő művészeket sikerült ide toborozni.”
„Nagyon örültem, hogy a Mirr-murr után felkérést kaptunk egy újabb mesére – meséli Foky Ottó, aki nem csak rendezte a sorozatot, de megtervezte a bábfigurákat és a díszletet is. Már a kezdet kezdetén elhatároztuk, hogy beszéltetjük a bábokat, legyen jópofa, színészek által megformált karaktere és hangja minden figurának. Hülyéskedjünk egy jó nagyot a gyerekeknek, sztorizzunk egy kicsit többet, és ez már a Mirr-murr tapasztalatai alapján készült.” Hogy a sorozat szórakoztató és sikeres lett, három színészünk érdeme Márton Andrásé (Ugrifüles), Haumann Péteré (Tüskéshátú) és Gálvölgyi Jánosé (Brekkencs). Amikor a Márton-Gálvölgyi-Haumann-trió elkezdett a szövegkönyv fölött hülyéskedni, és olyan dialógokat is mondtak, ami sohasem volt található a forgatókönyvben, abban a pillanatban leálltam az instruálással, hagytam őket, mert úgy éreztem, hogy ezzel frissebb lesz a szöveg. Olyan alkotótársak voltak az Ugrifülesben a színészek, hogy álom volt velük dolgozni, és ezt sok-sok év távlatában is köszönöm nekik.”
Az est.hu ajánlása szerint a legkisebb ugrifüles személyiségfejlődéséhez nagyban hozzájárult az ő Tüskéshátú barátja, hiszen „„Milyen okos, milyen ügyes a legkisebb Ugrifüles!” – legalábbis ő ezt gondolja magáról. Egyéb gondolatai pedig leginkább a répa- és salátaágyások környékén járnak. Szerencsénkre azonban a bokorban nem csak két nagy nyúlfül látszik, hanem egy tüskés hát is. Márpedig Tüskéshátú barátunknak köszönhetően Ugrifüles is leszáll a fellegekből, hogy jó kis kalandokba keverjék magukkal együtt az ovisokat és kisiskolásokat.”
Az első részt megnézhetjük itt, a DVD-t megvásárolhatjuk itt, ajánlóként a második részt pedig tekinthetjük itt.

Süsü nemcsak azokat az apróságokat ragadta magával, akik élénken érdeklődtek az őshüllők vagy a paleontológia iránt, hanem bizony a kalandra vagy a romantikára vágyókat is, hiszen ez a Süsüben mind-mind megvan. Szintén Csukás István álmodta meg az ő alakját, és az a Szabó Attila rendezte, akinek munkáit 12 nívódíjjal és számos fesztiváldíjjal ismerték el. A Magyar Televízió Arcképcsarnoka szerint a bábmozgatás igényessége, a látvány csodája, a pontos, aprólékos kidolgozás, a kesztyűs báb műfaját a csúcsra juttatta. Lévai Sándorral közösen kidogoztak egy olyan díszletrendszert, ahol a szereplők és a kamera könnyedén tud mozogni. Így az addig statikus egy irányból fényképezett bábfilmek megmozdultak és minden irányból körbejárhatóan jelentek meg, ezzel is fokozva az illúziót. A filmszerű beállítások, a plánok „élőszerű” használata egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a néző nem a megszokott színpadszerű kesztyűs bábfeldolgozást látta, hanem valami olyan élményt kapott, ahol teljesen elfelejtheti nemcsak a kisgyerek, de a felnőtt is, hogy nem élő filmet, hanem bábot lát.

Ehhez a bábsorozathoz is neves művészeket kértek fel. Süsü hangját Bodrogi Gyula kölcsönözte, a zenét pedig Bergendy István szerezte.

Azt hiszem a technikai újítások és a „sztárok” mellett Süsü személyisége is sok okot adott a sorozat megkedvelésére. Hiszen csupaszív sárkányunk ahelyett, hogy tüzet okádana az emberekre, inkább segít nekik követ törni, szenet égetni, fát vágni, a kedvencei pedig a pillangók és a vadkörte. Süsüt olyannyira megkedveltük, hogy élettörténete családregénnyé szélesedett, hiszen a kilencvenes években színre lépett Süsüke, Süsü kisfia. Természetesen mindkettejük történetét nyomon követhetjük DVD-n (Süsü, Süsüke). Ízelítőül pedig az első rész a „nagysárkány” kalandjaiból.