Fityisz.com

A magyar mesék

A fityiszen igyekszünk nap mint nap mosolyt csalni az arcotokra. Ezt néha szarkasztikus, néha ironikus, néha karitatív, néha lélekemelő, néha kreatív-dekoratív formában próbáljuk meg elérni. Most egy olyan sorozat beharangozóját olvashatjátok, ami a gyermeki énetekre próbál hatni. Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem a mai, modern mesesorozatok közül nincs kedvencem. Az utolsó olyan sorozat, ami közel került hozzám, az a Pindúr Pandúrok volt. De ha arra gondolok, hogy melyik az a mese, ami elé nyugodt szívvel leültetném majd a gyerekeimet, akkor mindig azok a sorozatok jutnak eszembe, amiken én felnőttem. Tisztában vagyok vele, hogy az akkori kínálat nem volt túl nagy. Nézhettünk magyar mesét vagy a szocialista blokkban található "barátainktól" importált meséket. Ezeket manapság lehet demagógnak, propagandistának, kommunistának bélyegezni, de ne feledkezzünk meg arról, hogy 1989 előtt is éltek, dolgoztak, alkottak olyan emberek, akiknek fontos volt az értékteremtés. Meg lehetett találni azokat a kiskapukat, amelyek segítségével cenzúrázatlanul, de a minőség szempontjából is nyugodt lelkiismerettel adhatták ki kezeik közül munkájukat a rajzolók, írók, rendezők, dramaturgok. Na, ezeknek a meséknek fogunk teret adni a fityiszen a következő a hetekben. Írhatnám úgyis, hogy fityiszt mutatunk az igénytelen, bugyuta, agresszív "meséknek", teszünk egy kis időutazást, és megnézzük, hogyan is volt régen.

 

A meseműsorok alapjainak megteremtését köszönhetjük Bálint Ágnesnek, aki 1958. február 1-jétől 1986-os nyugdíjazásáig a Magyar Televíziónál dolgozott. 1961-től bábjátékokat írt (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola), majd rajzfilmek forgatókönyvét (Kukori és Kotkoda, Frakk, a macskák réme). 1968-ban indította az első környezetvédelmi műsort, a Kuckót. Később több könyve (Mi újság a Futrinka utcában, Mazsola-kötetek, Frakk-kötetek, Szeleburdi család) és fordítása (Babar) is megjelent. A Magyarországon a 90-es évek közepén bemutatott Garfield rajzfilmekhez is ő készítette el a magyar szövegeket.
Ha szóba kerülnek a magyar mesefilmek, akkor Gusztáv személye és a Mézga család tagjai kihagyhatatlanok. Ezekért az alkotásokért nagyban hálásak lehetünk Nepp Józsefnek, aki rendezőként jegyzi ezeket az alkotásokat. 1957-től a Pannónia Filmstúdióban dolgozott, 1957–1961 között háttérfestőként, 1961-től a gyár rendezőjeként. A 90-es évek végén innen ment nyugdíjba.

Ha van valaki, akiket senkinek nem kell bemutatni, akkor Mirr-Murr, Süsü és Pom-Pom biztosan ilyenek. Ezeket a figurákat főként rajz- és bábfilmekből ismerhettük meg, melyek megálmodója Csukás István, aki a hatvanas évek közepén fordult a gyermekirodalom felé, s ettől kezdve verseskötetei mellett egyre-másra jelentek meg gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi: eddig közel száz kötete jelent meg itthon és külföldön.
A Vuk, a Szaffi, az Erdő kapitánya, a Sárkány és papucs pedig annak a Dargay Attilának köszönhetőek, aki 1951-ben a Nemzeti Színház díszletfestője volt, 1951–54-ig a rajzfilmgyártásban gyakornokoskodott, 1954–57-ig tervező volt, 1957-től rendező lett. Képregényei többségükben a Pajtás magazinban jelentek meg, legismertebb figurája Kajla kutya. Éveken keresztül dolgozott a Dörmögő Dömötörnek is. Humorát nemcsak a szakmai elismerések, alkotásainak népszerűsége, hanem nézettségi mutatói is visszaigazolják. Történeteivel minden korosztályt meg tudott szólítani, nevettetni.
A felsorolásban csak a jéghegy csúcsát sikerült bemutatnom. Egyrészt azért, hogy bevezető ne nyúljon túl hosszúra, másrészt azért, hogy az elkövetkezendő hetekben is találkozzunk új nevekkel. Szóval mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy az előttünk álló – ugyan egyre rövidebb, de még mindig – sötét, téli estéken töltsük házimozizással az időt. Poroljuk le vagy szerezzük be hétről-hétre a felelvenített meséket, filmeket és nosztalgiázzunk látástól elalvásig.
Mindenkinek jó szórakozást!