Kezdhetném hangzatos körmondatokkal, de a tények makacs dolgok: én egy zabagép vagyok. Imádok enni, és ezen jó szokásomról nem is kívánok lemondani. Egyszerűen döbbenetesnek tartom, hogy vannak emberek, akik számára a táplálkozás nem több, mint egy tankolás. Esznek, mert máshogy nem működünk, de ennyi. Persze tudom, hogy én a másik véglethez tartozom, de mint hedonista, nem is tehetném ezt máshogy. Így történt hát, hogy május hónapban egy kicsit belecsaptam a lecsóba (jajj, hát most mit szóltok, micsoda evős kifejezést találtam ide!?), és két hét alatt hét különböző étteremben fordultam meg...

Ursha egyik alkotásával konkrétan a munkahelyemen, a kis konyhában találkoztam, egy kolléganőm nyakában. Megdicsértem, mert olyan szép színe volt a nyakláncának, mire a kolléganőm közölte, hogy igen, tudod, Orsi csinálja kávés kapszlikból. Ezen mondat hallatán igencsak elkerekedett a szemem, mert egyrészről nem tudtam, hogy az alig két irodával mellettem ülő druszám ilyen kincseket tud készíteni, másrészről eszméletlen egyedinek tartottam az ötletet, hogy elhasznált kávés kapszulákat alakít át ékszerekké.