×

    Warning

    JUser: :_load: Unable to load user with ID: 64

    Saturday, 28 August 2010 08:44

    Infantilis SZIN

    Written by

    Kedves Anya és Apa!

    Mivel nem akartatok elengedni a SZIN-re, mert szerintetek ott csak züllés meg halláskárosodás vár rám, ezért megfogadtam, hogy semmi életjelt nem adok magadról, hogy értékelni tudjátok majd, hogy egyáltalán vagyok nektek. De mivel végül mégis elengedtetek, ezért ha telefonálni nem is telefonálok, de legalább írok. A megérkezés nagyon izgalmas volt, mert a bejárat felé közeledve egyre több kispajtás sodródott mellém, és amikor szóba elegyedtünk, akkor kiderült, hogy nem feltétlenül mindenki a kedvenc plüssállatait és mesekönyveit hozta magával, mint én, hanem inkább vetőmagot, vagy füvet, vagy ilyesmit, nem értettem pontosan, és nem is tudtam, hogy lehet kertészkedni is.

    Aztán felállítottam a sátrat, mindent úgy csináltam, ahogy Apa mutatta, de a szomszéd kispajtások szerint a kalapáccsal való saját ujjra ráütés nem kötelező eleme a sátorverésnek, de én nem hittem nekik, mert apa ezt csinálta a leggyakrabban, és én inkább neki hiszek.

    Aztán rögtön mentem zuhanyozni, ahogyan a lelkemre kötötted, Anya, és képzeld, két nagyon kedves lány felajánlotta, hogy segítenek megmosni a hátam, amit én el is fogadtam, mert a hátmosó kefémet sajnos otthon felejtettem, de a lányok a hátam megmosása után elkedztek mindenféle egyéb testrészem felé is nyúlkálni, amit én nem vettem túl jó néven, hiszen csak hátmosásban egyeztünk meg, a többit én is elérem, de ők egymásnak elég sok mindent elkezdtek megmosni, úgyhogy ott is hagytam őket.

    Mivel a sátorverésben nagyon megszomjaztam, ezért elmentem innivalót venni. Kicsit hosszú volt a sor, de legalább meg tudtam nézni a kínálatot. Ami nem volt túl bőséges, mert mindenki egy fél liter hideg, aranybarna folyadékot kért és kapott, a nevét nem nagyon értettem, mert közben elkezdődtek a zenés előadások, de amikor sorra kerültem, mondtam, hogy én is olyat kérek. Szerintem jegestea lehet, de nem pont olyan ízű, mint a milyet te szoktál nekem készíteni, Anya.

    Az üdítőmmel a kezemben elindultam szétnézni. Ahogyan az előbb írtam, éppen kezdődtek sorban a zenés előadások. A kedvencem az "Egy, kettő, eggy-eggy ketttő..." című dal lett, mert minden együttes ezzel kezd, mindenki ismeri, és sokféleképpen adják elő. Amikor elfogyott az üdítőm, akkor ismét sorba álltam. Előttem a sorban lányok álltak, akik megint nagyon kedvesek voltak. Megkérdezték, hogy szomjas vagyok-e, és amikor azt válaszoltam, hogy nagyon, akkor mondták, hogy ők is, csak sajnos elfelejtették a sátorból magukkal hozni a pénztárcájukat, és ha kiállnak a sorból, akkor megint nagyon sokat kell várniuk, de ha most fizetek helyettük, akkor a legközelebbi találkozásunkkor ők fizetnek helyettem. Nekem ez az ajánlat nagyon megtetszett, úgyhogy rábólintottam. Most nem jegesteát ittunk, hanem szörpöt. Szódával szifonból. Ez sem olyan ízű volt, mint az otthoni, nekem gyanús, hogy régi lehetett a szörp, és elkezdett erjedni, de nem akartam megbántani a pultos lányt. A két kedves lány jó gyorsan megitta a szörpjét, és el is sietett. Biztosan a sátorhoz mentek a pénztárcájukért. Én meg tovább akartam nézelődni, de olyan nagyon elnehezült a fejem (biztosan a melegtől), hogy kénytelen voltam visszamenni a sátorba.

    Útközben vettem észre, hogy a délutáni alvás egyébként is minden kispajtás szerint fontos, mert többeket is láttam aludni. Amikor felébredtem már másnap reggel volt, úgyhogy meg kellett állapítanom, hogy az első éjszaka zenés előadásait sajnos átaludtam. De szerencsére sok egyéb program várt rám, úgyhogy nem unatkoztam. Reggeli után elmentem a készségfejlesztő kézműves foglalkozásra, ahol korongoztam. Itt nagyon jól éreztem magam, de a melegtől megint megszomjaztam. Szerencsére nem kellett messzire menni, mert sok faházikóban árultak szőlőlevet. Vagyis azt hiszem, szőlőlé volt, mert mindegyik faházikó szőlőkertekről készült fotóval volt díszíve. Megkérdezték, hogy tisztán kérem-e vagy szódával, amin én nagyon csodálkoztam, mert te nekem sosem szoktad szódával hígítani, Anya, úgyhogy most is anélkül kértem. Szerintem ez a szőlőlé se volt friss, mint a szörp, mert olyan fura íze volt. De azért megittam. A korongozós foglalkozás után egyházi foglalkozásra mentem, ahol a barát éppen interjút adott a tv-riporter bácsinak, és arról beszélgettek, hogyan kapcsolódhat össze a környezetvédelem meg a vallás. Azt hiszem, ezentúl nem a templomkertbe fogok bedobni a csokis papírt a boltból hazafelé. Megint elkezdtem álmosodni - biztosan megint a melegtől -, úgyhogy elindultam a sátramba. Egy kicsit nehezemre esett egyenesen menni, ezt egy kedves lány észre is vette, és felajánlotta, hogy elkísér a sátorig, amit el is fogadtam. Aztán, hogy, hogy nem ő hamarabb a sátorban találta magát, mint én, én szinte csak bezuhantam, a többire nem nagyon emlékszem, de nagyon jóízűen aludtam és reggel nagyon jókedvűen keltem. A kedves lány a sátor előtt várt egy szőlőlével. Megkérdeztem, hogy szerinte nem romlott-e, de azt mondta, hogy ezeknek a szőlőleveknek ilyennek kell lenniük. Azóta szinte egyfolytában együtt vagyunk. Minden délután kettőtől együtt nézzük a Magyar Népmeséket a Malátabárban, és megbeszéltük, hogy kinek melyik a kedvence a nagy, színes gitárok közül, és a mellékelt fotókon látható három póló közül mindketten a csigásat választottuk, mert én a másik kettőt nem értem, és minden este elkísér a sátorba, és kapok tőle sok-sok jóéjt puszit, de nemcsak az arcomra, ahogyan tőled, Anya, hanem mindenfelé, ami nagyon jól esik. Szerintem kedves szokás. És mivel ez a kedves lány minden reggel szőlőlével vár, ezért már teljesen megszoktam az ízét is. Szóval egyáltalán nem kellett volna aggódnotok, meg most sem kell, nincs itt semmiféle züllés. Mindenki nagyon kedves, mindenki mindig mosolyog, és mindig süt a nap. Puszi!

     

    More in this category: Balatonszáund és Szekszicsikk »

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.