Pár héttel ezelőtt a következő történt: Betévedtem az „M” betűs gyorsétterem lánc egyik éttermébe a Keletinél, és miközben a szendvicsemet ettem, az egyik kivetítőt bámultam. Egy új, induló sorozatot reklámozott: Flashforward.
Hiányos angol tudásommal fejtegettem, mire utalhat a cím: villanás elölről; villanás a jövőből. Némán megmosolyogtam magam, hogy találhatok ki ilyen fordításokat, de a hatás nem maradt el, felkeltette a figyelmem. Kezdtem örülni, hogy egy jó kis sorozatra bukkantam.
Azóta persze már sok plakátról visszaköszön a sorozat, már az AXN le is adta az első 5 részt. Az eddig leírtak azonban még nem sokat árultak el a sorozatról ,így nézzünk kissé mélyebbre.
Azon olvasók kedvéért, akik kevésbé értesültek a jenki sorozatokat átható gazdasági megfontolások dolgában, elmondhatom, hogy induló sorozatoknak olyan egyszerű a fennmaradásuk hosszú távon, mint a kitett csecsemőnek a Taigetosz-on. Minden sorozat a következő recept szerint indul. Kevés részt legyártunk, össze-vissza reklámozzuk, aztán bedobjuk a népnek emésztésre, közben figyeljük a nézettséget. Ha ráharap a nép, forgatunk tovább, ha nem harap rá, akkor „elkaszáljuk”, azaz rövid úton befejezzük a sorozatot valami összecsapott fináléval.
A Flashforward rajtja sem indult túl jól az amerikai nézettség alapján. A nép szerint az első 3 rész izgis, aztán ellaposodik a történet.
Én nem értek egyet az amerikai nép véleményével. Néhány sorozatot láttam már, és egyre nehezebb olyat találnom, ami képes évadokon keresztül lekötni, de a Flashforward-nak sikerülhet. Azért írom feltételes módban, mert lehet, hogy el fogják kaszálni.
A háttér után jöjjön a sorozat ismertetése. Előre jelzem, hogy nem célom egyetlen egy sorozat kivesézése sem, pusztán élménybeszámolónak szánom az egészet.
Amerika egyik nagyvárosa. Szokványos hétköznap. A boldog amerikai polgárok dolgoznak, halad az élet, lüktet a megapolisz, mígnem az egyik pillanatban mindenki, de tényleg, minden egyes ember fogja magát, és elájul ugyanabban a pillanatban. Az esemény globális. 2 perc 17 másodpercig eszméletlen mindenki, az úgynevezett éber álom állapotában, ami idő alatt a jövő egy bizonyos napjának ugyanazon órájáról látnak villanásokat saját életükről.
Az idő letelte után felébred mindenki, azaz majdnem mindenki. Mondanom sem kell, hogy a város romokban, a közlekedés lebénult, lezuhant utasszállítók, teljes a káosz. Mindenki próbálja feldolgozni, hogy mit látott. Vannak, akik áldásként fogják fel, hogy láthatták a jövőjük egy szeletkéjét, mások keseregnek azon, amit láttak, és vannak olyanok, akik nem láttak semmit. Vajon miért …
….nézzétek meg, és kiderül.


Te mit látnál szívesen a saját kitekintésedben (flashforward)?