2011. április 21., csütörtök 05:30

    Sucker Punch - Álomháború

    Írta:

    magyar poszter

    Köszöntöm mind a kedves filmrajongókat, mind pedig a szkeptikus ellentábor azon képviselőit, akik egy-egy filmkritika olvasásának csak azért állnak neki, hogy újra és újra meggyőződhessenek róla: Hollywood már megint nem tudott megtekintésre érdemes alkotást legördíteni a gyártósorról.
    Eheti alanyunk a már eredeti nyelven is kissé komolytalan, sőt butácska címmel rendelkező "Sucker Punch". Ha ehhez még hozzávesszük a hazánkban ráerőszakolt "Álomháború" címet is, akkor nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a címadásért felelős suckemberek ezúttal bizony a világ mindkét oldalán bal lábbal keltek.

     

    A magyar változattal egyébként - túl azon, hogy egyáltalán miért kellett - az a bajom, hogy hibásan tükrözi a film valódi tartalmát.
    Na de ha túltettük magunkat a formaságokon, akkor jöjjön egy kis körítés, majd pedig a főfogás.
    Már az - egyébként nagyon pörgős és látványos - előzetesek is kiemelt tényként reklámozták, hogy a filmet az a rendező hozza el nekünk, aki a "300" és a "Watchmen - Az Őrzők" világát is elénk tárta. Ez nekem elég is volt, mivel annak idején az előbbi kezdettől fogva tetszett, utóbbi elé pedig bár kétkedéssel ültem le, de végül nagyon pozitívan csalódtam benne. Ez a rendező egyébként Zack Snyder, aki fenti két film után és a mostani előtt "Az Őrzők Legendája" című baglyos animációs filmmel pihent meg. Azért írom így, mert bár nagyon szép és látványos, de akkor is csak olyan mint egy Disney mese.
    Most pedig csapjunk bele... a puncsba!
    Bevezetésként - a főhősnő előéletét és egyben a film történetének kiindulópontját vázolandó - egy roppant bíztató kezdést kapunk. Ezekben a jelenetekben máris előjönnek a Snyderre jellemző lassítások (de nem a 300-as szaggatottsággal) valamint egy-két snittben olyan képregényes mozgásokat is láthatunk, amilyeneket a "Sin City - A Bűn Városa" (amihez viszont semmi köze Snydernek) bizonyos képsorai hoztak át nagyon jól. Mindezt pedig energikus és a jelenetekhez nagyon jól passzoló zenékkel festik alá, mint például a mindenki által ismert "Sweet Dreams" remekbeszabott újraértelmezése. Ez utóbbit egyébként (és még további két dalt) az az Emily Browning adja elő, aki nem mellékesen a film főszereplője, és akit a moziba járók eddig többnyire horrorfilmekben ("A Szellemhajó", "A Sötétség Leple", "Hívatlan Vendég") láthattak.
    A masszív indítás után viszont mind a történet menetében, mind pedig a színvonalban bekövetkezik egy ugrás, és míg az előbbi a film végén értelmet nyer, addig az utóbbit sajnos nem hozza helyre semmi. A film legnagyobb részét felölelő, középső szakasz - azon belül is jellemzően a képzeletbeli cselekmény - rengeteg olyan jelenetet tartalmaz, amit mint hogy ha félgőzzel készítettek volna el, vagy mintha szánt szándékkal gagyit akartak volna csinálni. És amikor az ember már harmadszor látja azt a pördülést, amin már a legelső alkalommal is inkább elmosolyodott mintsem leesett az álla, akkor megkérdi: "Miért?" Magukkal a jelenetekkel és a helyszínekkel, így pedig összesítve a rendező/forgatókönyvíró fantáziájával nem lenne gond, hiszen a tűzokádó sárkánytól a gépiesített náci zombikig mindenfélével összeakadnak hőseink a legkülönfélébb extrém tájakon, csakhogy mindezt igényesen, és nem pedig elkapkodva, összecsapva kellett volna kivitelezni.
    A film záró blokkjáról - csak úgy mint a nyitóról - újból elismeréssel tudok nyilatkozni. A néző számára eddig értelmetlennek tűnő momentumok helyretétele, a történet egésszé formálódásának és beteljesedésének módja már önmagában sem lenne rossz, a mindezekhez hátterül választott zenék pedig még jobban elmélyítik azt a hangulatot és életérzést, amibe a záró képsorok belevezetik az embert.
    És éppen ez, a film szakaszai közti ellentmondásosság az, ami miatt egy nagyon vegyes élménnyel illetve véleménnyel kelünk fel a film elől, és nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy az imént egy finom csontot rágtunk le aminek viszont rossz volt a velője, avagy egy alapvetően rossz csontot aminek legalább a két vége ízlett.
    Én személy szerint valahová 6.0 és 6.5 közé helyezem a filmet a 10-es mércén, ami nagyjából az átlaga az IMDb és a RottenTomatoes elismert oldalak értékeléseinek.
    Végül búcsúzóul ajánlom a filmet mindazoknak, akik egyrészt nem utasítják el a kissé elvont fantazmagóriákat, másrészt az itt-ott drámával megtűzdelt akciófilmekkel is jóban vannak, és végül akik hajlandóak megnézni egy olyan filmet, amiről tudják előre, hogy bizony vannak hibái.

    {youtube}G68fHZig9nA{/youtube}

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.