2011. május 05., csütörtök 06:00

    The Air I Breathe - Lélegzet

    Írta:

    Lélegzet - magyar plakátAmikor nemrég elkezdtem a filmes cikksorozatomat, egyáltalán nem feltétlenül a most aktuális, friss, még mozikban lévő, avagy onnan a tékák polcaira épphogy kikerülő alkotásokat kívántam célba venni. Eme törekvésemnek az első igazi példája a mai napon terítékre kerülő, nagyjából három és fél esztendővel ezelőtti Lélegzet, amit én más néven csak a mexikói Ütközéseknek hívok.

    Ennek kisebb oka az, hogy amerikai-mexikói koprodukcióról van szó, amelyet ráadásul Mexico City-ben forgattak (végre egy film, ahol nem az unásig erőltetett New York avagy Los Angeles a helyszín), és ennek megfelelően a színészeken kívül gyakorlatilag az egész stáb csupa mexikói, illetve spanyolos csengésű nevekből áll.
    Elnevezésem másik, fő oka pedig az, hogy a Lélegzetet az általam valaha látott filmek közül leginkább a 2004-es Ütközésekhez tudom hasonlítani.
    Aki esetleg még nem látta, az minél előbb pótolja, én mindenképpen csak ajánlani tudom, mert nagyon jó film.
    Tehát a két film mind stílusilag, mind szerkezetileg roppant közel áll egymáshoz. Mindkettőben különböző szálakon futnak a különböző, egymástól független karakterek történetei, mely szálak illetve karakterek a végén mégis összekapcsolódnak majd. És ez az a rész, amikor hirtelen mindennek köze lesz mindenhez, és értelmet nyernek olyan momentumok, amiket addig esetleg egyáltalán nem, vagy csak részben értettünk.
    És őszintén szólva én személy szerint imádom az ilyen felépítésű filmeket.

    A főbb szerepeket - Forest Whitakertől eltekintve - olyan "sztárok" alakítják, akikkel az utóbbi években - legalábbis mi magyarok - nem sűrűn találkozhattunk, mert vagy eleve ritkán jelentkeznek akár mozi-, akár tv-filmmel, vagy az nem jut el kis hazánkba (esetleg mégis eljut, de zéró propagandával).
    Vegyük rögtön Kevin Bacont, akit én utoljára a 2003-as Titokzatos Folyóban láttam, aztán azóta sehol sem.
    Vagy itt van Brendan Fraser, akit egy merőben új oldaláról ismerhetünk meg, hiszen eddig jobbára bugyuta és/vagy romantikus szerepekben játszott, vagy éppen kalandorokat testesített meg. Viszont egyből arra is felhívnám a figyelmet, hogy a már emlegetett Ütközésekben is volt egy szerepe, így hát nyugodtan mondhatjuk, hogy a Lélegzet szereplőválogatói nem zsákbamacskát vettek. Egyébként itt egy kemény rosszfiút alakít, aki ráadásul a jövőt is látja bizonyos szituációkban.
    Főnöke a maffiózó Andy Garcia, aki bár időről-időre feltűnik az Ocean's 11-12-13 sorozatban, de ezt leszámítva nagyobb blockbusterekben nem igazán láthatjuk őt.

    Végül - de nem utolsó sorban, ahogy mondani szokás - akit még említeni érdemes, az itthon sokak által csak Buffyként ismert Sarah Michelle Gellar, aki az utóbbi években mozis téren szintén nem viszi túlzásba a szerepvállalásokat. Többnyire tinihorrorokból (Tudom Mit Tettél..., Sikoly 2, Átok 1-2) ismerheti őt a magyar közönség, ám fenti kategória komolytalanságához képest a mi filmünkben egész jól hozza a rábízott szerepet. Ez pedig nem más, mint egy felfutott ám besokallt, és aztán szinte rabszolgaként értékesített popsztár.

    És hogy magáról a filmről is essék pár szó.
    A karakterek tragédiáját elmesélő képsorokat az elején még itt-ott megszakító életigenlő látásmód illetve arcunkra mosolyt csaló poén hamar kiveszik a jelenetek közül, és helyette megmarad nekünk stílusnak a sivár, nem ritkán brutális és erőszakos krimi, melynek nyomasztásától a film utolsó harmadában felszabadítanak minket egy csipetnyi romantikával.
    Nagyjából így tudnám leírni a filmet dióhéjban, egy nagy levegővel.
    És ami a legfontosabb: az így kapott összkép jó, tehát a képlet működik. Persze nyilván ez is olyan, hogy valakinek bejön, valakinek pedig nem. És mivel nekem nagyon is, ezért egy kicsit feljebb tenném a mércét, mint az IMDb és a RottenTomatoes filmes portálok és 7.5 pontot adok neki, hogy közelebb kerülhessen az etalonhoz. Amit pedig aki látott és tetszett neki - avagy bármely, több szálon futó, krimibe burkolt emberi dráma - annak bátran ajánlom a Lélegzetet is.
    És ha már az ajánlásnál tartunk: végezetül szeretnék egy hangyányi köszönetet mondani annak a barátomnak, aki néhány hete ajánlotta nekem ezt a filmet...

    {youtube}QstT_5XxUaQ{/youtube}

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.