"I live my life a quarter mile at a time. Nothing else matters. For those ten seconds or less: I'm free." - hangzott el ugyebár az utcai autóversenyek életérzését átadni kívánó szólás Dominic Toretto (Vin Diesel) szájából, még a széria legelső, 2001-es részében. Azóta sok minden történt a Halálos iramban franchise háza táján, de mondhatnánk úgy is, hogy azóta bizony sok benzin lefolyt a tankcsöveken.
Rá két évre készült egy eléggé alulteljesítő második rész, az eredetiek közül csak Brian O'Conner (Paul Walker) karakterével, majd három év múlva a kicsivel jobbra sikeredett, viszont az addigi összes szereplővel, sőt még a helyszínnel is szakító harmadik rész. Egyébként ennek legvégén egy pár másodperces kameó erejéig feltűnik Toretto.
Újabb három év elteltével, 2009-ben jött a sorozatot feltámasztó, a régi gyökerekhez visszanyúló negyedik rész, melyben szinte az összes, az első részben megismert szereplő újra helyet kapott, kiegészülve egy harmadik részből importált és egy új karakterrel. Ez az epizód végre színvonalban is visszahozta az első részt, legalábbis a közönség tetszése szerint.
És ezzel el is érkeztünk az idén bemutatkozó, ötödik felvonáshoz, melynek receptje a következő:
A negyedik rész szereplőiből álló tészta-alapra közepes merőkanállal merítünk a második rész fő- illetve mellékszereplői közül, egy csapott evőkanálnyit csepegtetünk rá az első rész eleddig kimaradt mellékszereplőiből, majd végül ezt az egészet megfűszerezzük két vadiúj karakterrel, köztük egy csipetnyi sziklával (The Rock).
A nézők pedig zabálják azt, ami kisült a dologból! És nem csak azzal, hogy az új részt magasan a széria eddigi legjobb darabjának értékelik. További bizonyíték még, hogy a külföldön 3-4, nálunk pedig két hete játszott, 125 millió dolláros költségvetésből készült film, a 16-ai adatok szerint világszerte 446.45 milliós bevételnél jár, pár héten belül pedig akár a félmilliárd dolláros álomhatárt is átlépheti.És hogy szerintem milyen is valójában? Vannak azok a típusú filmek, amik ha nem is rosszak, sőt talán valamilyen szinten még szórakoztatóak is, de csekély másfél órás hosszuk ellenére az ember már egy óra után fészkelődik, és az jár a fejében, hogy "Nem kellene már vége lennie?". Nos, az Ötödik sebesség nem ez a fajta, ugyanis az a mozizó - és feltételezem, hogy jobbára ilyenek ülnek le elé - aki egy kicsit is fogékony az akciófilmekre, és azon belül is az autós-üldözéses-verekedős-lövöldözős művekre, az a film 130 perce után úgy fog felállni, hogy "Jajj, máris vége van?".
És ezzel a lényeget el is mondtam. A film leköti az embert, a jelenetek - egy-két, fizikai valótlanságon alapuló bakit leszámítva, amik viszont nem mennek a szórakozás rovására - teljesen rendben vannak. Már csak azért is, mert az alkotók hál' Isten kerülték azokat a gagyi számítógépes megvalósításokat, amiket például még a második részben láthattunk, és ezúttal a jelenetek legnagyobb részét élesben vették fel, és valóban annyi mindent leromboltak illetve összetörtek, mint ahogyan azt láthatjuk. A film végén lévő, az embert már az előzetesben is megfogó széfes üldözés pedig - nem csak szerintem - fantasztikusra sikeredett, és a rendkívül látványos képsorokat a végeredményben nagyjából tíz percen át élvezhetjük és bámulhatunk. A sztori nem túl bonyolult, de lássuk be, hogy egy akciófilmre nem is azért ülünk be, hogy közben Sherlock Holmes-ot játszunk. Mindenesetre egy aprócska csavart még így is kapunk a végén. Sőt még azok sem távoznak üres kézzel a moziból, akik a sorozatból leginkább a harmadik részt kedvelték a driftelés miatt.
Egy valamit viszont nagyon hiányoltam a filmből. Ez pedig nem kisebb dolog, mint a Halálos iramban franchise alapkövének számító versenyzés, ami miatt a cikk elején lévő idézetet is betettem. Bár van egy úgymond tét nélküli, baráti verseny, ami ráadásul nem is néz ki rosszul, valamint a végén egy stáblistába fojtott, animációs verseny. Ugyanakkor a filmben legalább egy alkalommal van olyan, önmagáért ordító lehetőség, amit viszont az alkotók nem kívántak kiaknázni. Pedig nem hiszem, hogy akit a 130 perces játékidő nem riasztott el, az 135 perc esetén már a Dunának szaladt volna. Továbbá szerintem a 125 millió helyetti 130 milka sem feküdte volna meg a producerek, illetve a stúdió gyomrát.Mindazonáltal a filmet mindenkinek ajánlom - még a lányoknak is, ugyanis meglepően sok pozitív visszajelzés érkezett az ő köreikből is.
Értékelésben az IMDb indexét én reálisabbnak tartom, mint a RottenTomatoes szerintem kissé eltúlzó közönség-indexét (8.8), viszont utóbbi oldalon a kritikus-index már inkább összecseng mind az IMDb, mind pedig a saját értékelésemmel, miszerint 7.5-8.0 pont közé sorolom a filmet, és amelyről úgy gondolom, hogy a műfajt is figyelembe véve még mindig rendkívül hízelgő.
Végül, de nem utolsósorban két jótanács azoknak, akik - akár e cikk elolvasásából való felindultságukban, akár korábbi elhatározásukhoz tartva magukat - megnézik majd a filmet a közeljövőben:
Saját nyugodt és önfeledt szórakozásunk érdekében úgy üljünk be a filmre, hogy korábban már láttuk legalább az első és a negyedik részt. Ugyanis leginkább ez a két epizód tartalmaz a karaktereket és azok kapcsolatát illetően olyan előismereteket, amelyek birtokában majd nem fogunk pislogni, hogy "Na, hát ez meg kicsoda?".
A film végén pedig ne siessünk sehová, ugyanis a grafikus stáblista után, de még a blackscroll stáblista előtt lesz egy bónusz-jelenet, de ennek kiértékeléséhez már tényleg mindenképpen tisztában kell lennünk a fent említett két rész szereplőivel, illetve történéseivel.
{youtube}FDOBLS8m2yE{/youtube}