Annak ellenére, hogy régen a korábbi részek (természetesen főleg a legelső) számomra igen kedves filmek voltak, az idén, négy év szünet után bemutatott negyedik epizód valahogy nem villanyozott fel annyira. Nem rohantam moziba, hogy megnézzem, sőt mi több, még amikor lett volna rá lehetőségem, akkor is inkább mást választottam.
Persze szó sem volt arról, hogy egyáltalán nem érdekel, és hogy soha nem akarom majd megnézni. Csupán hiányzott a tűz. Hogy miért? Nem igazán tudom.

Talán ez alatt a négy év alatt a kalózosdi kiment a divatból, vagy talán az első három rész enyhén, ám de határozottan romló színvonala szülte a kvázi érdektelenséget, de további indok lehet még a számos régi fontos szereplő illetve karakter hiánya is.
Nos, ami volt elmúlt, ma pedig megnéztem a filmet. Sokat nem vártam tőle, hiszen egy, már lejtmenetben lévő széria feltámasztására eddig nem sokszor volt példa - persze azért van kivétel, lásd a Halálos Iramban franchise.

Mindezen negatív felvezetések után viszont azt kell mondanom, hogy a film nem lett rossz. Bár kétségtelenül az előző részek után csak a sor végére állhat be, ám a két és negyed órás játékidő elég hamar eltelik, ami azt jelenti, hogy leköti az ember figyelmét, és nem kényszerül közben a pókokat számolni a sarokban, vagy épp fészbúkozni telefonján. Tehát a film viszonylag pörgős és szórakoztató, bár lássuk be, ezt Jerry Bruckheimer producertől meg is követelhetjük ennyi év után.

Ez viszont így önmagában még édes kevés egy igazán jó filmhez. Ugyanis esetünkben a történet elég egyszerűcske, valamint a karakterek és kapcsolataik sem tartogatnak túl sok meglepetést. Ezzel kapcsolatban van is néhány negatív észrevételem.
Az egyik az, hogy Fekete "a kalóz, akit minden kalóz retteg" Szakáll jóval kimértebb, józanabb, nyugodtabb természet, mint amilyen jellemet elvárhatnánk olyasvalakitől, aki ilyen híres-hírhedt rosszember, és akitől állítólag az összes többi kalóz is fél. Ránézve nemhogy félelmet nem kelt bennünk, de kifejezetten rokonszenves. Egy ehhez, az elvárthoz hasonló jellemet például még az első részben sokkal jobban visszaadott Barbossa karaktere.

És ha már őnála tartunk, Barbossa és Sparrow kapcsolata a három előző részben és még a negyedik elején is stabil "örökellenség" és "kardélre hánylak, amint lesz rá lehetőségem" viszonyból egy minimális átvezetésen keresztül a film végére átvált ezer éves pajtás viszonyba, és mint olyanok aztán vállvetve harcolnak, közben kihagyva megannyi fricskát és az egymás idegesítésén alapuló poénlehetőséget.
És ha már a poénoknál járunk, bár a film általánosságban véve időről-időre megmosolyogatja a nézőt, Jack Sparrow kapitány karaktere viszont már nem tud annyi újdonságot mutatni, ami miatt még az első részben annyira imádtuk őt.

Végül egy kis üdítő változatosság, hogy a film zenéjéért felelősek (elsősorban Hans Zimmer) végre leszálltak Klaus Badelt amúgy kétségkívül zseniális, ám az előző három részben unásig ismételgetett témájáról, és lecserélték egy új, bár kissé komorabb hangvételű dallamra, a régi pedig csak nagyritkán jön elő amolyan nosztalgia gyanánt.

Szumma-szummárum a legendás sorozat negyedik darabja sem lett rossz, de csodát már nem szabad várni tőle, egy esetlegesen a jövőben elkészülő ötödik résztől pedig pláne nem. Ennek ellenére - főleg a franchise- és/vagy Depp rajongóinak - érdemes megnézni, mert önfeledt szórakozást nyújt, de ha minőségi kalózkodást akarunk, akkor bizony maradjunk meg az első, esetleg a második epizódnál.
Értékelés terén én az IMDb és a RottenTomatoes között félúton, 6.5 pontnál állapodok meg.