Akik egy kicsit jobban nyomon követik Hollywood történéseit, ebből következően pedig járatosak a mozik világában, azok tudják, hogy ez a cím egy filmhez tartozik. Ezek után pedig már csak remélni tudják, hogy a továbbiakban erről a bizonyos filmről fogok írni, és nem pedig holmi valós életből vett, esetleg saját személyes tapasztalatomon alapuló kényes párkapcsolati témába fogok belemászni, mely egyébként rengeteg kérdést és problémát vet fel, és amellyel kapcsolatban szerintem ahány ember, annyi féle vélemény illetve hozzáállás létezik.

Nem is kanyarodnék el egyik irányba sem, inkább próbálok tárgyilagos maradni és tényleg csak magáról a filmről leírni a véleményemet. Ez egyébként egy kicsit összehasonlítás is lesz, ugyanis pár napja valahol olvastam róla egy olyan írást, mely többek között azt is taglalta, hogy milyen eredeti a film témája. Nos, nem tudom, hogy a szerző melyik párhuzamos világban él, de amit leírt, az egy jó nagy baromság. Ugyanis nincs még kétharmad éve sem annak, hogy a mi világunkban az egy az egyben azonos témájú "Csak szexre kellesz" c. filmet bemutatták. Abban Natalie Portman (Star Wars, V mint Vérbosszú, Fekete Hattyú) és Ashton Kutcher (Pillangó-hatás, Hullámtörők, Spread) próbált érzelmek nélküli, szexorientált kapcsolatot létesíteni, majd fenntartani, jelenleg aktuális filmünkben pedig Mila Kunis (Éli Könyve, Párterápia, Fekete Hattyú) és Justin Timberlake (N'Sync :), Alpha Dog, Közösségi Háló) teszik ugyanezt, és bár a filmek kerettörténete nyilván eltér, a fő irányvonal elég egyértelműen ugyanaz.

Nos, annak ellenére, hogy mind Portmant, mind pedig Kutchert kifejezetten csípem - viszont Timberlake-ért soha nem voltam oda különösebben -, a két film közül mégis a "Barátság extrákkal" tetszett jobban. Persze nem nagyságrendekkel, de valahogy mégis jobban átjött. Nem tudom, hogy ez a megnézéskori hangulatom esetleges különbözősége, vagy talán a velem tartó társaság miatt van-e, de mégis így érzem, ami persze még egyáltalán nem csorbít a "Csak szexre kellesz" érdemein, hiszen annak idején az is tetszett.

A lényeg az, hogy a film rendben van, tűrhető arányban vannak benne a klisés, giccses jelenetek és a vicces szituációk illetve poénok. Utóbbira még rádob egy lapáttal Woody Harrelson időnként felbukkanó, szokásosan bárgyú-idióta figurája, és ez az egész keverék egy nézhető, sőt élvezhető romantikus komédiát alkot, melyben mind a Timberlake-rajongó lányok, mind a gyönyörű Mila látványában elkalandozni vágyó fiúk örömüket és szórakozásukat lelhetik. Így tehát a filmet csak ajánlani tudom, fent említett két táboron kívül a műfaj kedvelőinek úgy általában, illetve azoknak, akiknek már volt részük, avagy szeretnék, hogy legyen részük hasonló párkapcsolatban.