Wednesday, 30 November 2011 22:11

    Élet - Könnyen jött, még könnyebben megy...

    Written by

    Előrebocsátom, hogy - a blogmagazin elveivel kissé szembefordulva - eheti cikkem sem vidám, sem pedig pozitív nem lesz.
    Megírására egy film megtekintése valamint egy nemrégiben történt tragédia együttesen vettek rá.


    Biztosan sokunk fülébe eljutott, és az azóta eltelt idő rövidsége illetve az esemény kiemelkedő tragikussága miatt azóta is aktívan él bennünk az a hír, mely két héttel ezelőtt arról számolt be, hogy kis hazánkban egy komplett család gyakorlatilag egy szemvillanás alatt megszűnt létezni.
    Hogy egy kicsit konkrétabb legyek és mindenki tudja, miről van szó, nagyjából ez történt:
    November 14-én, hétfőn este a régi 5-ös úton Kecskemét és Kiskunfélegyháza között egy házaspár és hat éves ikerlányaik autójának frontálisan nekiütközött egy ittas férfi által vezetett luxusautó. A szülők és az egyik gyermek még a helyszínen, a másik iker a kórházba szállítást követően meghalt.

    A részeg sofőrről már kevesebbet tudok, de egyvalamiben reménykedek. Méghozzá abban, hogy életben marad, és egy életet le kell majd élnie azzal a tudattal, hogy egy családot megsemmisített és egy egész rokonságot megnyomorított.
    A dühítő és egyben ironikus az, hogy az ilyen balesetekben - mintha csak egy íratlan szabály lenne, ami mindig teljesül - hihetetlenül magas arányban bejön a "vétlen hal meg"-elv.
    És miért történhet meg mindez? A kulcsszó - véleményem szerint - a "luxusautó", amivel emberünk közlekedett. Ezt pedig a logika és a tapasztalat alapján továbbgondolva rögtön kirajzolódik előttem egy olyan személyiség képe, aki azt hiszi magáról, hogy csak azért, mert sok pénze van, bármit megtehet. Akár józanul, ám de ész nélkül száguldozhat, akár beülhet a volán mögé részegen, ahol aztán az alkohol szervezetre gyakorolt áldásos hatásainak köszönhetően már száguldozni sem kell ahhoz, hogy megtörténjen a baj. Mert - persze - egyrészt úgyis elbírja a pénztárcája, ha éppen büntetésre kerül sor, másrészt - ha netán nem tudnánk - ő eleve Isten, akire nem vonatkoznak nemhogy a kresz szabályai, de még a fizika törvényei sem.

    Nem tudom, ki hogy van vele, de én rühellem az ilyen embert. Már ha egyáltalán annak lehet nevezni. És sajnos biztos vagyok benne, sőt tudom, hogy nem kevés ilyen beállítottságú egyén van, akinek egyszer valamitől elszállt az agya, és azóta egyre csak többet és többet képzel magáról.
    Aztán, amikor megtörténik a baleset, akkor - persze feltéve, hogy ő túlélte - megy a "jajj-jajj", a "szánom-bánom" meg a "mit tettem?" stb. DE! Ezzel az égvilágon semmit nem hoz helyre! Nem támasztja fel a halottakat, nem szedi ki a tolókocsiból azt, akit belejuttatott, nem adja vissza senkinek az édesanyját, édesapját, gyermekét, unokáját. Az időt nem lehet visszaforgatni, legyen az illetőnek bármennyi pénze és hatalma is.
    Miért nem lehet inkább előre gondolkodni, mérlegelni, majd végül helyesen dönteni? Még az előtt, hogy több másik ember mellett még a saját életét és lelkét is megnyomorítaná?
    A legeslegszomorúbb pedig az, hogy köztük is van egy vékony réteg, akiknek olyan mértékben el van torzulva a személyisége és a világgal szembeni értékrendje, hogy egy hasonló, általa előidézett esemény után még csak lelkiismeret-furdalása sem lenne. Egyáltalán. Semmi. Még mélyen, legbelül sem.

    De még mielőtt túlzottan belemennék abba, hogy én személy szerint mit tennék az emberiség illetve az emberségesség ilyetén korcsaival, inkább összekapcsolom a sajnálatos baleset által közvetetten szült témánkat a filmek világával.
    A minap láttam az "Another Earth" című (a cikk megírásának pillanatában magyar címe még nem létezik), pár évvel ezelőtt pedig a "Hét élet" (Seven Pounds) című filmeket, melyek alapkoncepciójukat tekintve a fenti témát dolgozzák fel, mégpedig a vétkesek bűnhődésére és lelkiismeret-harcára fókuszálva.
    A két film elsősorban arra keresi a - talán eleve megadhatatlan - választ, hogy egy ilyen szintű tragédia okozása után az embernek van-e joga, illetve lehet-e mersze felbukkanni és belefolyni a mindennapjaiba olyasvalakinek, akinek az életét korábban tönkretette, még ha ezúttal annak jobbá tétele is a célja.
    A másik nagy etikai kérdés pedig az, hogy ilyenkor valóban a másik megsegítése és úgymond az adósság törlesztése-e a mozgatórugó, avagy - még ha csak tudat alatt is - valójában a saját lelkiismeretének a megnyugtatása és ily módon csupán önnön célok.

    Bár a negyedik-filmes Brit Marling főszereplésével készült - szabadfordításban - "Másik Föld" is nagyon tetszett, igazán mély nyomot Will Smith játéka és az őt körülvevő nyomasztó világképe és nem kevésbé nyomasztó zenéje hagyott a "Hét élet" megnézése után.
    Lehetséges egyébként, hogy az ilyen stílusú filmek igazi élvezetéhez egy bizonyos beállítottság és/vagy hangulat is szükséges, ezek nélkül pedig a film nem képes elérni a rendeltetését és igazán nagyot ütni. Egy biztos, hogy nálam igenis működnek ezek a filmek, és mindkettőt bátran ajánlom mindenkinek, akinek bejönnek az ilyen mélyreható drámák.

    More in this category: « Kari filmek top 10 Stay - Maradj! »

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.