A minap megnéztem egy, magyar címmel - legalábbis a cikk megírásakor - még nem rendelkező, eredetileg "The Divide" címen futó filmet, amely műfaját tekintve leginkább thriller. A tőlem várt szokásos folytatás helyett viszont most nem magával a filmmel akarok foglalkozni, hanem egy benne tapasztalt jelenséggel. A végén majd a filmről is ejtek pár gondolatot, de tényleg csak érintőlegesen. Előtte viszont következzék eheti témám, az extrém szituációkban való emberi viselkedés.

Ha lehet egyáltalán emberinek nevezni. Filmünk alapja egy olyan extrém szituáció, melyet egy váratlan nukleáris támadás szül, amelyet követően egy tucatnyi gyors és okos, bár valljuk be, leginkább szerencsés ember (egy ház lakóinak egy része) le tud menekülni és be tud zárkózni a ház alagsorába, mely gyakorlatilag - megint csak szerencséjükre - egy kialakított óvóhely. És ezzel a körülményeket már teljes egészében meg is teremtettük: egy tucat ember, bezárva egy véges területű helyre, ugyanakkor elszigetelve a külvilágtól, amely ráadásul nem utolsósorban megszűnt létezni az összes társadalmi és erkölcsi szabályával illetve törvényével együtt.

És, hogy egy ilyen helyzetben - legalábbis a film szerint - mivé tud válni egy addig többé-kevésbé civilizált életmódot folytató ember? Természetesen egy ilyen esemény bekövetkeztekor a puszta mentális, pszichikai nyomás miatt kivétel nélkül mindenki kifordul egy kicsit önmagából, ez még tulajdonképpen teljességgel érthető is. Ám ami ezen felül történik, azt leginkább a matematika nyelvén tudnám érzékeltetni. Azt segítségül hívva pedig emeljük harmadik kitevőre (tehát a köbére) az ember addigi "normál" személyiségét, azon belül is leginkább az erőszakra, a brutalitásra és a dominanciára való hajlamot. Így meg is kaptuk, hogy egy efféle szélsőséges élethelyzetben bizonyos idő elteltével mivé fog válni az illető. Aki addig nagyon gyenge jellem volt, abból amolyan szolga személyiség lesz, egy egészséges értékrend szerint teljesen normálisnak tartott ember pedig képes lesz megmaradni a józan észnél és viselkedésnél. Viszont, aki már addig is deviáns alkat volt és kicsit vagy nagyon de hajlamos volt az erőszakra, vagy akárcsak a provokációra és a konfliktus-keresésre, annak a személyisége idővel hatalmas változáson megy keresztül, és teljesen elveszíti vonzódását a civilizált emberi normákhoz. És miért? Azért, mert amennyiben az ereje illetve erőfölénye megvan hozzá, bármit megtehet, mégpedig következmények nélkül. Hiszen az addigi írt és íratlan törvényeket betartató, illetve a nem betartását büntető, megtorló szervek és intézmények köztudomásúlag megszűntek létezni.

Amiről pedig még nem volt szó, viszont egyértelműen jelzi az elrugaszkodást az emberiességtől és a visszasüllyedés megkezdését az állati sorba, az a szexualitás megjelenése majd pedig egyre szorosabb összefonódása a már említett erőszakkal, brutalitással és dominanciával. Egyszóval hihetetlen, hogy az ember mennyire meg tud, illetve mennyire át tud változni egy állat-szerű ösztönlénnyé, amennyiben a körülmények kihozzák azt belőle. Filmünk hősei pedig még csak a közelében sincsenek olyan mérföldköveknek, mint például az éhenhalás küszöbe, aminél a fenti viselkedési formák egy része (de csakis egy része) magyarázható lenne pusztán a természetes túlélési ösztön életbe lépésével.

És ha már megígértem, magáról a filmről pár szóban. Középszerű, egyszer nézős film, és sajnos rengeteg hiányossága van. Bár a témájához illő nyomasztó légkört megteremti és a feszültséget is fenn tudja tartani, az alkotók szerintem rengeteg ziccert kihagytak és nem vitték el a cselekményt olyan irányokba, amitől ez akár egy nagyon jó film is lehetett volna. Arról már nem is beszélve, hogy fél tucatnyi kérdést teljesen nyitva hagynak. A színészek közül igazából csak Michael Biehnt említeném meg, akit a maga idejéből - főszereplői szinten - elsősorban James Cameron sci-fikből ismerhetünk (Terminátor - A halálosztó, A bolygó neve: Halál, A mélység titka) és most jó volt újra látni a képernyőn karizmatikus figuráját, még ha egy kis időre félre is tolják őt a történet során.

Végezetül, ezt a filmet inkább csak azoknak ajánlanám, akik szeretik, sőt kimondottan keresik az ilyesféle "mi lenne, ha..." kérdéseket feszegető és azokat elsősorban az emberi viselkedésre kiélező alkotásokat. Aki viszont nem vevő az ilyesmire, az - bár nem fog közömbösen felállni a film elől - csak egy középszerű filmet kap, jó pár megválaszolatlan kérdéssel. Ellenben a film zenéje kimondottan jó! Ebből egy kis ízelítőt már az alábbi előzetes második felében is kapunk.

{youtube}iaLpieSNIfk{/youtube}