Őszintén be kell vallanom, hogy a tartalmas, történetileg jól megírt, témájában elgondolkodtató, feszültséget és izgalmat fenntartani tudó, a nézőt az utolsó pillanatig kétségek közt tartó, meglepő csavarokkal illetve fordulatokkal brillírozó, röviden és tömören egy szóval általam "intelligens filmek"-nek nevezett alkotásokon kívül elég gyakran megfordulnak a szemeim közt azok a látványorgiák is, melyeknek elsődleges és egyetlen fegyvere - hogy egy kis képzavarral éljek - csupán a kép és a hang, de ezeken kívül és felül semmi más, és amelyeket már csak a profitorientáltságuk miatt is blockbustereknek hívnak.
Ezek között a blockbusterek között nálam valamelyest előkelő helyet foglalnak el a Michael Bay produkciók, mert - bár a cikk elején felsorolt pozitív erények közül legjobb esetben is csak külön-külön egyet-egyet tudnak felvonultatni - látvány terén mindenképpen tudják, hogy mi kell a pihenni vágyó, agyat kikapcsolni szándékozó népnek.