Íme ismét egy példa arra, hogy mi minden szuper dolgot lehet kezdeni a leesett hóval. Kiss Károly gondolt egy nagyot és Kata unokájával megépítette Szolnok legnagyobb hóemberét. Ennek persze nem csak az unoka, hanem a szomszédos gyerekek is roppant mód örültek. A nyugdíjas férfi a családi házuk udvarán lévő hóból készítette el a 3 méter magas hóembert, amelyet azonban a hideg idő miatt igen nehéz volt formázni. Végül mégis elkészült a remekmű, amely dacol a média által gerjesztett, utálkozó közhangulattal és megmutatta, hogy a telet igen is lehet nagyon szeretni!
Azok pedig, akik szeretnék megtekinteni a világ legnagyobb hóasszonyának történetét és készítésének kulisszatitkait, kattintsanak ide!
Februárra megérkezett az igazi tél, és vele együtt az első komolyabb havazás is. Nem tudom, miért kellet ennyire pánikolni ennyire előtte, elvégre tél van, az lenne igaziból a csoda, és ördögtől való, ha plusz 15 fok lenne, sütne a nap, csiripelnének a madarak, E helyett itt a tél. A tél, ami hideg, ami hóval jár. Amit, tudom, nem mindenki szeret, meg sok gondot is okoz, de évente egyszer három hónapig benne van a pakliban, igaz, lehet, egyre inkább kiszámíthatatlanabb.
A hétvégi havazást mindenki az 1987-es nagy télhez hasonlította. Én akkor még elég kicsi voltam, az egészből annyi maradt meg, hogy kimentünk játszani a hóba, mely csaknem ellepett.
Van viszont egy későbbi havazás, ami sokkal inkább megmaradt bennem.
Erősen téli hangulatom van, és mindez annak köszönhető, hogy a héten már három olyan filmet láttam, amiben havat lapátoltak, hóembert építettek, vagy a meleg szobából figyelték a hóesést. Eddig tartottam magam, persze az időjárás is sokat segített a téli gondolatokat távol tartó erőknek, de most kész, vége. Feladom.