Őszintén be kell vallanom, hogy a tartalmas, történetileg jól megírt, témájában elgondolkodtató, feszültséget és izgalmat fenntartani tudó, a nézőt az utolsó pillanatig kétségek közt tartó, meglepő csavarokkal illetve fordulatokkal brillírozó, röviden és tömören egy szóval általam "intelligens filmek"-nek nevezett alkotásokon kívül elég gyakran megfordulnak a szemeim közt azok a látványorgiák is, melyeknek elsődleges és egyetlen fegyvere - hogy egy kis képzavarral éljek - csupán a kép és a hang, de ezeken kívül és felül semmi más, és amelyeket már csak a profitorientáltságuk miatt is blockbustereknek hívnak.
Ezek között a blockbusterek között nálam valamelyest előkelő helyet foglalnak el a Michael Bay produkciók, mert - bár a cikk elején felsorolt pozitív erények közül legjobb esetben is csak külön-külön egyet-egyet tudnak felvonultatni - látvány terén mindenképpen tudják, hogy mi kell a pihenni vágyó, agyat kikapcsolni szándékozó népnek.

Eddigi életem során az emberi butaságnak és az oktalan erőszaknak sajnos már nagyon sok fajtájával illetve formájával találkoztam, még ha nem is mindig élőben. Viszont az, amiről ez a hét évvel ezelőtt készült film szól, mindenképpen kiemelkedő és az ember nem mehet el mellette csak úgy szó nélkül. Az pedig még tovább súlyosbítja az egészet, hogy a sztori egy valóban megtörtént esetet, pontosabban polgárháborút, még pontosabban nevén nevezve népirtást dolgoz föl.