Amióta szintén gasztromán kvázi sógorom megemlítette nekem a Lila Körte nevű helyet, azóta hiába minden igyekezetem, hogy elmenjek más cukikat is tesztelni, képtelen vagyok. Pedig elhihetitek nekem, hogy őrületesen hajt a kíváncsiság az új helyek felé, de valami ürüggyel ide mindig visszamegyünk. Négyszer kóstoltam meg a fagyijukat, hátha mégsem olyan jó. De de!

Ma igazán boldogok lehetnek azok, akik élnek-halnak mindenért, ami retro, a László Cukrászda ugyanis 1970 óta várja édesszájú vendégeit.

Amikor először elsétáltam a cukrászda mellett, bevallom őszintén, semmilyen nyomot nem hagyott bennem. Pont az a fajta cukrászda volt, ahová úgy nem feltétlenül mennék be: sötétbarna ablakkeretek, régi betűk, semmi cicoma. Aztán egyik nap fagyit akartunk a kávénkba, így aztán besétáltunk Laci bához és a bodzafagyi után tudtuk, ide biztos, hogy vissza fogunk még jönni...