A fityiszen igyekszünk nap mint nap mosolyt csalni az arcotokra. Ezt néha szarkasztikus, néha ironikus, néha karitatív, néha lélekemelő, néha kreatív-dekoratív formában próbáljuk meg elérni. Most egy olyan sorozat beharangozóját olvashatjátok, ami a gyermeki énetekre próbál hatni. Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem a mai, modern mesesorozatok közül nincs kedvencem. Az utolsó olyan sorozat, ami közel került hozzám, az a Pindúr Pandúrok volt. De ha arra gondolok, hogy melyik az a mese, ami elé nyugodt szívvel leültetném majd a gyerekeimet, akkor mindig azok a sorozatok jutnak eszembe, amiken én felnőttem. Tisztában vagyok vele, hogy az akkori kínálat nem volt túl nagy. Nézhettünk magyar mesét vagy a szocialista blokkban található "barátainktól" importált meséket. Ezeket manapság lehet demagógnak, propagandistának, kommunistának bélyegezni, de ne feledkezzünk meg arról, hogy 1989 előtt is éltek, dolgoztak, alkottak olyan emberek, akiknek fontos volt az értékteremtés. Meg lehetett találni azokat a kiskapukat, amelyek segítségével cenzúrázatlanul, de a minőség szempontjából is nyugodt lelkiismerettel adhatták ki kezeik közül munkájukat a rajzolók, írók, rendezők, dramaturgok. Na, ezeknek a meséknek fogunk teret adni a fityiszen a következő a hetekben. Írhatnám úgyis, hogy fityiszt mutatunk az igénytelen, bugyuta, agresszív "meséknek", teszünk egy kis időutazást, és megnézzük, hogyan is volt régen.
A téli motívumok közül a szarvas mellett a hópehely a kedvencem. A hópehely már gyerekkorunk óta jó barát. Viccesen csiklandoz, amikor ráhullik az orrunkra; nagyon kellemes látvány a meleg szobából egy meleg takaró alól, és olyan díszítőelem, amit nem érez tolakodónak az ember, hiszen a természet része (a mikulás ruhába öltöztetett mindenféle lényekkel ellentétben, amik ilyenkor elárasztják a piacot), és nem a karácsonyhoz kötődik, hanem a télhez, így november végétől márciusig a lakás dísze lehet. Úgyhogy most megmutatom, hogyan csempészhetjük be a lakásba hetekre-hónapokra ezt a vidám jelenséget. Természetesen nem úgy, hogy az egyik adventi vasárnapon bevetjük magunkat az egyik plázába, és megveszünk mindenféle csilli-viili hópelyhet, amit idén futószalagon legyártottak.
Egyszer volt egy lány, aki pont olyan volt, mint bármelyikünk. Álmodott királyfiról, kishercegekről és hercegnőkről, mesébe illő boldogságról. A herceg el is jött aztán, s bár a lángoló szerelem elmaradt, de egy békés, kiegyensúlyozott jövőt, biztonságot, boldogságot ígért. A lány így aztán hozzáment a királyfihoz és boldogan éltek, míg…