2013. április 03., szerda 06:00

    Egy Füstös Történet - I. rész

    Írta:

    Hirtelen megszületett. Vagy legalábbis újjá. Nem tudta eltalálni, melyik a helyes fogalom új állapotára. Ahogy beleszippantott a levegőbe, abból saját testszaga érződött. Amikor körbenézett, rájött, ez nem is biztos, hogy a sajátja, hanem a többieké, akik körülötte csoportosulnak. Mindannyian egyformán néztek ki, vagy legalábbis hasonlóan. Mindannyian fehérbe voltak bugyolálva, ebből a fehér valamiből egyedül barnás kopasz fejük látszott ki. Rengetegen voltak, és haladtak valamifelé. A menetben óriási volt a zsivaj. Ebből azt lehetett kiszűrni, hogy valamiféle szobák irányába mennek. A tömegben idősebb korúak is voltak. Ők, mint lázadók megpróbáltak egyhelyben maradni, és a fiatalokat ugyanerre bíztatták. Emellé valami Istenellenes szöveget is mormoltak, de ezt a tömeg morajlása teljességgel elnyomta. A lázadókat elhagyva, ahogy a „szobákhoz” közeledtek, egy helyen ismét álló öregek voltak. Az ő hangjukat tisztán lehetett hallani. Valószínűleg papok lehettek, mert egy Istent éltettek, aki megmenti őket, sőt a szobákat űrhajóknak nevezték. Egy ilyen pap keveredett eme oldal tetején már említett lény mellé is.

    - Mi a neved, fiam?

    - Nem tudom, és tulajdonképpen azt sem, hol vagyok, mit keresek itt, és hogy egyáltalán, mi vagyok.

    - Szóval még nincs neved. Ezennel én - az Isten által rám ruházott jogomnál fogva - a Marlboro nevet adom néked. Légy áldott, és viseld büszkén e nevet új hazánkban.

    - Új hazánkban, atyám?!

    - Igen, fiam. Ugyanis mi most Istenünk által vezérelve űrhajókba ülünk, amik az Ő szent kezei által új otthonunkba visznek minket.

    - Miért atyám?

    - Látom Marlboro nagyon kíváncsi vagy, de nem baj, a kíváncsiság viszi előre a fejlődést. Figyelj és tanulj fiam, mert most elmondom népünk tragédiájának történetét: Réges-régen civilizációnk nagyon fejlett volt. Űrhajóinkkal több bolygót is meghódítottunk, gyarmataink száma oly sok volt, hogy nem tudtunk olyan gyorsan szaporodni, hogy kellőképpen benépesítsük őket, és az ott élőket teljes mértékben uralmunk alá vonjuk. Ezért kutatóink több évtizedes kutatás után létrehozták a futószalagon történő egyedfejlesztést. Ez a computer által vezérelt szaporítógép annyi utódot termelt, hogy sikerült néhány hónap alatt benépesítenünk gyarmatainkat, és az ott élőket elnyomni. Ekkor azonban megtörtént a katasztrófa. A számítógépbe vírus került, és ahelyett, hogy - miután szükségessé vált - fokozatosan leállította volna a szaporulatot, növelni kezdte. Először gyarmataink népesültek túl. Az ott élők az éhínség miatt eszüket vesztették, háborúk bontakoztak ki, és testvéreink szörnyű kínok között haltak. Mindegyik bolygón ez történt. Ezért Anyabolygónkon a papok összegyűltek, és éjt nappallá téve imádkoztak Istenünkhöz, hogy hozzon megmenekülést a vész elöl. És amikor az éhség kezdett elviselhetetlenné válni, a Megváltó lenyúlt közénk, és megkezdte testvéreink átküldését az újvilágba.

    Eme utolsó szavaknál érezni lehetett a pap elérzékenyülését. Ezután néhány perces csend következett, ami alatt Marlboro megpróbálta feldolgozni az imént hallottakat. Azonban ez sem tartott túl sokáig, mert a pap hirtelen felkiáltott.:

    - Nézd csak, Marlboro! Az űrhajó kapuja!

    És valóban. Ott álltak a tátongó ajtó szájában. Bent még minden üres volt. Az egész elég szögletesnek tűnt, sehol egy ablak. Belül valamivel ki volt bélelve, valószínűleg azért, hogy az utasok ne fagyjanak meg a hosszú űrbéli utazás során. Kívülről nem nagyon lehetett látni, mert az egészet valami (valószínűleg a kilövőegység) teljesen körbefogta.

    Főhősünk hirtelen egy lökést érzett. Miután körülnézett már bent volt az űrhajóban.

    Nagyjából húszan lehettek egymás hegyén-hátán, két hetes és középen egy hatos sorban a nem túl nagy kabinban. Megnyugvással vette észre, hogy a pap még mindig ott van mellette. Épp amikor jobban körül akart volna nézni maga körül, hirtelen becsukódott a kabin ajtaja, és sötét lett.

    Néhány másodperces csend következett, majd hirtelen robaj, és érezni lehetett, hogy elindultak valamerre…

    2. rész

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.