2013. április 10., szerda 06:00

    Egy Füstös Történet - II. rész

    Írta:

     

    1. Rész: A kezdetek

    2. Rész: Az utazás

    1. fejezet

     

    Ahogy telt az idő szeme egyre inkább hozzászokott az utazóegység sötétjéhez. Körülötte hatan álltak. Előtte és a háta mögött két-két férfi, jobbra tőle a pap, balra pedig egy gyönyörű lány, akinek szépsége rögtön megragadta Marlborót. 

    Számunkra talán fel se tűnt volna, hogy lány. Pont úgy nem, ahogyan nem tudjuk azonnal megállapítani egy kutya nemét, ha ránézünk a fejére. Ugyanúgy fehérbe volt bugyolálva, és csak kopasz barna feje látszott ki ideiglenes ruhájából, ami végtelenül hasonlított a többiekére. Talán, ha valamelyikünk alaposabban megnézi, találhatott volna arcvonásaiban némi különbséget, lágyságot a férfiakéhoz képest. Na, de most hősünk szemszögéből kell néznünk a dolgokat. Ő gyönyörűnek találta. Amikor ránézett, és tekintetük találkozott kellemes melegség futotta át egész testét.

    Nagyon hosszú ideig csend volt. Valószínűleg mindenki meg volt egy kissé illetődve, vagy csak egyszerűen eltartott egy darabig, míg feldolgozzák a velük történteket. Végül a pap felkiáltása törte meg a haláli csendet:

    -Isten vezet minket testvéreim az Újhazába!
    -Már elnézést, de honnan veszi ezt a marhaságot? - szólalt meg valaki erélyeshangon a hátsó sor jobb széléről. Már a hangján is érezni lehetett, hogy idősebb, és tapasztaltabb, mint a többiek.
    -Á, ahogy hallom egy hitetlen is utazik velünk. Vigyázz, mit szólsz Istenünk ellen, mert az nagy hatalmánál fogva képes arra, hogy megbüntessen.
    -Köpök rá! Épp elég büntetés az nekem, hogy utaznom kell, ráadásul egy olyan is itt van, mint maga.
    -Akkor meg miért jöttél fel a hajóra?
    -Mert a nyomorult Istened által elvakított tömeg magával sodort, és nem tudtam ellene tenni semmit.
    -Már másodszor becsmérled hű urunk nevét, és én másodszor figyelmeztetlek, ne vond magadra féktelen haragját.
    -Másodszor nem tudsz meghatni pap! Egyébként mi jót tett „urad”, hogy így véded?
    -Megmentette világunkat a biztos pusztulástól. Történt volt ugyanis éveknek százaival előtte…

    És ezzel hű papunk ismételten belekezdett történetébe a gyarmatokról, a túlszaporításról, és a megmenekülésről.

    Mindeközben Marlboro mással volt elfoglalva. Egyre gyakrabban nézett a mellette lévő lányra, és ő is egyre gyakrabban viszonozta pillantását. Egyszóval szemeztek. Hősünk gyűjtötte az erőt, hogy végre megszólítsa kiszemelt áldozatát, és miután eme erőmennyiség átlépte a gátlás határát végre megszólalt:

    -Szia!
    -Szia - válaszolt a lány gyönyörű selymes hangján. Eme szó hallatán Marlborón ismét melegség futott végig. Nem nagyon tudta mi ez, vagy mit jelent, mert most érzett ilyet először, de nagyon jól esett neki.

    -Hogy hívnak? – folytatta a megkezdett beszélgetést
    -Szimfóniának. És téged?
    -Marlboro.
    -Ismered a melletted lévő papot?
    -Igen, együtt jöttünk az űrhajóig.
    -Fura figura.
    -Nagyon hisz, sőt szinte elvakultan. Idefelé nekem is pont ezt a… „hogyan jutottunk idáig” történetet mondta.
    -És neked mi a véleményed?
    -Nem tudom. Olyan gyorsan történt minden. Talán lehet benne valami. Miért, szerinted?
    -Nem tudom. Még nem nagyon gondolkodtam ezen…

    Folytatták a beszélgetésüket, és eközben egyre közelebb kerültek egymáshoz. A pap is megállíthatatlanul terjesztette igéjét az utasok között, és közben állandóan kisebb nagyobb vitákba keveredett a Lázadóval. Egyik ilyen vita során a Lázadó rámutatott papunk történetének egyik hibájára.:

    -Te pap! Ugye azt mondottad történetedben, hogy az éhség sodorta népünket az őrületbe.
    -Pontosan fiam.
    -Mi az az éhség? Voltál te már egyáltalán éhes?

    Rövid hallgatás következett. Érezni lehetett, hogy a pap elgondolkodik. Végül kibökte a választ:

    -Nem, nem voltam éhes még soha. – mondta kissé lehangoltan, mint aki érzi, megfogták, és a csapdából nem szabadulhat.
    -És ezt mivel magyarázod? Mert én azzal, hogy egész történeted hamis.
    -Én meg azzal, hogy isten megszüntette az éhség érzését, hogy ne szenvedjünk.
    -Á, igen a legjobb magyarázat. Isten megszüntet minden rosszat, csak hogy gyermekei kedvében járhasson, de azt a szapórítógépet, ami a probléma kulcsa nem képes megszüntetni. Látjátok, utastársaim! Egy ilyen történetnek dőltetek be egész eddig.
    -Ne higgyetek neki, az ördög szól belőle! – próbált a pap menekülést keresni kilátástalan helyzetéből. – Miért, te mit mondasz? Hogy jutottunk idáig?
    -Nem tudom, de biztos nem úgy, ahogy te mondod.

    Innentől a társaság megosztott lett. Egyik fele a pap, míg a másik a Lázadó mellé állt. Marlboró és Szimfónia pedig továbbra se foglalkoztak a vitákkal, csakis egymással.

     

    2. Fejezet

    Közben az idő telt és telt. Mindenki megszokta átmeneti szállását. Az utazás nem volt folyamatos. Érezték, hogy az űrhajó néha megáll, aztán újra elindul. A legutóbbi megállás óta sok idő telt el, de nem történt semmi. Se nem indultak tovább, se nem nyílt ki az ajtó, amit már mindenki várt függetlenül csoportbeli hovatartozásától. A várakozás fokozta az utasok közti indulatokat.:

    -Na és most mit csinál a te drága jó Istened, pap? – adott hangot türelmetlenségének az ellentábor vezetője.
    -Nem tudom, de biztos megvan az oka. Isten semmit sem tesz ok nélkül. Várjunk türelemmel. – próbálta a kedélyeket csillapítani a pap.
    -Ja, igen, várjunk. És mi van, ha idióta Istened megfeledkezett rólunk?! – a Lázadó mellett állók moraja jelezte egyetértésüket vezetőjükkel.
    -Már hányszor megmondtam, hogy ne káromold az urat, mert különben…
    -Mert különben mi lesz? – vágott a pap szavába a Lázadó – Eddig sem történt sem… - és ekkor a szó elakadt a torkán. A hajó elindult. 

    Az utazás nem tartott sokáig. Miután megálltak némi zaj következett, és az ajtó felnyílt. Az egyik pillanatról a másikra beáramló fény mindenkit elvakított. A hirtelen csendből a Lázadó félelemmel teli hangja vált ki.:

    -Nem akarok. Hé, mit csinálsz. Hagyjál! Itt akarok maradni! Neee… – ez is egyre halkult, mígnem elveszett a messzeségben. Ismét csend lett. Szép lassan mindenki kinyitotta a szemét. A Lázadó nem volt sehol. A nyitott ajtón sűrű füst áramlott be. Eltelt néhány másodperc, majd a messzeségből óriási fájdalommal teli sikoly hallatszott. Idővel ez is halkult, egy perc elteltével ez is elhallgatott. Mindenki tudta, a Lázadó meghalt.

    Az ajtó becsukódott, és folytatták az utazást...

    Folytatjuk...

     

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.