Nem mondhatni rám, hogy egy lelkes színházba járó ember vagyok, de azért néha-néha rászánom magamat a kúltúrálódás eme formájára is. Sőt az elmúlt évben igen sokat voltam színházban, de sajnos valahogy az előadások többsége nem jött át Nem éreztem azt amikor kijöttem a színházból. hogy a darab, amit láttam adott volna nekem valamit. Persze, ez nem feltétlenül szükséges, hiszen lehet, hogy az egésznek a célja csak a szórakoztatás, de a tavaly általam látott előadások 90 %-áról úgy jöttem ki, hogy csalódás volt.

Aztán valamikor ősszel elvetődtem a Merlin színázba a Küklopsz Műhely Cucc című előadására. És az előadás végén úgy jöttem ki, hogy igen… Végre átjött valami.

Rájöttem, hogy nekem nem a nagy színházakban leginkább játszott közönségszínház való, hanem a kisebb alternatív helyeken előadott kicsit talán bonyolult, elgondolkodtató darabok. A múlt héten értesültem róla , hogy a Küklopsz Műhely újabb darabját mutatják be, ezúttal a Stúdió K színházban. Nosza, gondoltam, nézzük meg Kiss Márton író, rendező legújabb szerzeményét, a Rácz Vivien Projektet.

Ismerős a név, Rácz Viven? Lehet is, ő az a lány, aki valamikor 2-3 évvel ezelőtt eltűnt, majd 2 nap után megkerült. A szülei eltűnésekor az internetet hívták segítségül, azonban az elküldött segítséget kérő körlevél önnálló életet kezdett élni, és még ma is évek után fel-fel bukkan. (pont a héten kaptam meg ismét). A körlevél önálló életre kelése ihlette meg az író-rendezőt.

2013-ban vagyunk, és a tudósok feltalálják a szemcseppet, ami egy központi szerver segítségével úgymond töredezettségmentesíti az agyat. A folyamat öt napig tart, és az ötödik napon a Keleti pályaudvaron minden gondtól és bútól megszabadulva ébredünk, és örömben, boldogságban folytathatjuk életünket. Mindez szép és jó, mindenki álma valóra válhat, azonban az első tesztek lefolytatása közben egy öntudatra ébredt számítógépes vírus (A Rácz Vivien körlevél) belekotnárkodik a munkába és átveszi a hatalmat a központi szerver felett. Nagyjából ez adja a darab keretét, maga a történet azonban sokkal szövevényesebb.

Két színész  Pomlényi Attila  és Várnai Szilárd  játssza szerepeket. A kissé bolond pszichiátert, a keménnyé válni akaró főnököt, a szenteskedő vallásos tanárnőt, a tudóst, aki feltalálta a csodaszemcseppet, az álboldogságtól sugárzó,  egyes szereplők gyerekkori énjét, és önmagukat, a két színészt.

A darabban folyamatosan változnak a színészek által megszemélyesített karakterek, illetve az időben is ugrál, így igaz nehezen kövehető, azonban mégis szórakoztató. A díszlet meglehetősen minimál, azonban mégis jól illik a cselekményhez, és nagyon érdekes megoldásokat alkalmaznak a cselekmények bemutatására.

Egyszó, mint száz számomra ismét kiderült, hogy az úgymond alternatív színház sokkal érdekesebb, mint a nagyközönségnek szánt., többet mond, többet ad. Ha kicsit másra vágytok, mint  amit általában az ember kap, akkor menjetek el a Stúdió K színházba és nézzétek meg a Rácz Vivien Projektet.