Segíts!
Megtölthetném-e könnyeimmel a kiszáradt medret,
Mely többé nem csordogál, nem sodor tovább?
Jön-e még eső melyből a patak újra éled, s lesz-e még ár.
Mert ez a megtört gát, rajta most hiába áll.
Szegény kis csermely, hogy venné fel a harcot?
A nap ellen, mely csak kiszárítja, az ellen vall kudarcot.
Egy kósza kis felhő szembe száll a tűző nappal.
Egymaga csak, s elillan, nem maradt csak száraz partfal.
Ha segítenél, s visszacsalnánk az éltető felhőket,
Talán a kis patak is újra sodorni kezd, újra megered.
És a gát már nem állna, árván hiába,
Hisz téged sodor az ár éppen az útjába.
-Nyafi-