Nos, mivel ilyenkor évváltáskor mindenki orrba-szájba összesítéseket végez, úgy gondoltam én is elkészítem a sajátomat, természetesen a filmekről. Akadnak olyanok, akik ilyenkor inkább a jövőbe tekintenek, és az új évben nagy izgalommal várt filmeket veszik lajstromba már jó előre, de azért a többség inkább a már lezárt esztendő termését szokta górcső alá venni. Én is ez utóbbinak látom értelmét, hiszen egy "mit éri meg megnézni" témájú cikk kapcsán nyilván csak olyan alkotásokkal érdemes foglalkozni, amit már legalább mások láttak és jóra értékeltek, de a legjobb ha már mi magunk is láttuk és aztán méltónak találtuk felvenni egy ilyen listára.

Elég sokat hezitáltam, hogy ezen a héten - szenteste előtt két nappal - miről írjak cikket. Ugyanis, bár volt egy tervezett témám, viszont az nemhogy nem illene bele a karácsonyi életérzésbe, de szerintem kifejezetten kiábrándítóan tudna hatni bármilyen ünnep esetén.
Aztán végül nagy nehezen rám talált az egyébként oly egyértelmű és világos gondolat. Hiszen én döntő többségében filmekről szoktam írni, miért is ne lehetne összekapcsolni ezt a fő irányvonalat a karácsonnyal? Így született meg tehát az én "Karácsonyi filmek top 10"-em azokból a művekből, amelyek mind-mind karácsony idején játszódnak, és hát többé-kevésbé történetük is arról, illetve annak kellemes/borzalmas körülményeiről szól.

Előrebocsátom, hogy - a blogmagazin elveivel kissé szembefordulva - eheti cikkem sem vidám, sem pedig pozitív nem lesz.
Megírására egy film megtekintése valamint egy nemrégiben történt tragédia együttesen vettek rá.

Legutóbbi írásom tárgya (Drive - Gázt!), pontosabban annak főszereplője (Ryan Gosling) kapcsán elhatároztam, hogy megnézem néhány közelmúltbéli filmjét. Na jó, a történet valójában úgy kerek, hogy egy másik, a fenti filmről szóló kritikában a cikkíró kolléga megemlítette, hogy véleménye szerint Gosling mostanában csak jó filmekben játszott. Innentől kezdve úgymond adott volt a feladat, tehát megszereztem néhány olyan filmjét, aminek az értékelése és/vagy a témája jó volt illetve érdekesnek tűnt számomra.

Stílusát tekintve igen érdekes film az eheti alanyunk. Ugyanis alapvetően az egész filmet átlengi egy olyan légkör, amit leginkább az úgynevezett művészfilmeknél tapasztalhatunk, ám ennek ellenére - nem mintha nem férhetnének meg egymás mellett - hosszabb-rövidebb szakaszokban megmutatkoznak az akció, a romantika, a dráma, a krimi, de még a thriller stílusjegyei is.

Akik egy kicsit jobban nyomon követik Hollywood történéseit, ebből következően pedig járatosak a mozik világában, azok tudják, hogy ez a cím egy filmhez tartozik. Ezek után pedig már csak remélni tudják, hogy a továbbiakban erről a bizonyos filmről fogok írni, és nem pedig holmi valós életből vett, esetleg saját személyes tapasztalatomon alapuló kényes párkapcsolati témába fogok belemászni, mely egyébként rengeteg kérdést és problémát vet fel, és amellyel kapcsolatban szerintem ahány ember, annyi féle vélemény illetve hozzáállás létezik.

Bár tegnap este láttam egy filmet, ami még ráadásul tetszett is, ennek ellenére eheti cikkem mégsem filmes témájú lesz. Ugyanis, miután ma este nyolcra hulla fáradtan hazaértem az egész napi nehéz fizikai munkából, nincs erőm és energiám nekiállni és egy olyan cikket megírni, amitől nemhogy esetleges olvasóim, de elsősorban még én magam is elvárok egy bizonyos terjedelmet, átgondoltságot, kidolgozottságot, mondanivalót, tartalmat. Egy szóval minőséget, vagy ha úgy tetszik színvonalat.
Mindezek helyett ezúttal inkább egy olyan témáról írnék pár szót, amely téma eleve szomorú, hogy létezik, és amely témában véleményem szerint - megint csak sajnálatos módon - minden ember érintett volt, van, vagy lesz valamikor. Ez pedig az a jelenség illetve életérzés, amikor az ember munkáját - legyen az bármiféle is - nem értékelik.

Annak ellenére, hogy régen a korábbi részek (természetesen főleg a legelső) számomra igen kedves filmek voltak, az idén, négy év szünet után bemutatott negyedik epizód valahogy nem villanyozott fel annyira. Nem rohantam moziba, hogy megnézzem, sőt mi több, még amikor lett volna rá lehetőségem, akkor is inkább mást választottam.
Persze szó sem volt arról, hogy egyáltalán nem érdekel, és hogy soha nem akarom majd megnézni. Csupán hiányzott a tűz. Hogy miért? Nem igazán tudom.

Kivétel nélkül minden ember életében eljönnek olyan pillanatok (kinek több, kinek kevesebb), amikor egy nagyobb dolog megváltozik az életükben. Egy olyan dolog, aminek a megváltozása mérföldkőnek számít, vagy azért mert az a bizonyos dolog nagy jelentőséggel bírt, vagy azért mert időben hosszan elnyúlt, netalántán mindkettő egyszerre.

Már elég régóta érdekelt ez a film és nagyon vártam, hogy végre megnézhessem. Gyakorlatilag azóta, hogy az első előzetesét először láttam, rá voltam kattanva. Viszont mivel a "pénzt is hajlandó vagyok rááldozni és megnézem moziban premier tájékán"-szintet még éppen hogy, de nem érte el az érdeklődésem komolysága, ezért sajnos maradt a DVD, aminek a szokásos megjelenési késleltetése miatt újabb, cirka négy hónapos türelmi időszak következett.