Tegnap volt fölöttünk egy nagyobb napfogyatkozás. Jah, hogy köd volt, és nem láthattuk? És ez probléma? Kedvenc képregényszerzőnk szerint ez éppenhogy előny:
Nagyszülei (apai ágon) aradi származásúak, Németországba költöztek. Apja (szüleivel együtt) Mexikóba vándorolt, második házasságát egy indián-spanyol szülőktől származó nővel kötötte. Négy lányuk született, sorban ő a harmadik. Hatévesen járványos gyermekbénulás következtében jobb lábát húzta, apja futballra, úszásra, birkózásra bíztatta. Tizennyolcévesen autóbusz-balesetet szenvedett, jobb lába sok helyen eltörik, medencéje megreped, csigolyái és nőiessége a busz kapaszkodó rúdja miatt sérül. A balesetet követően akkori szerelme elhagyta, a kórházban a terápia részeként festeni kezd. Két év lábadozást követően tud járni, tanulmányait abbahagyja, megismerkedik későbbi (nála 20 évvel idősebb) festőművész férjével. Szüntelenül küzd, miközben férje hűtlenkedik, testi és lelki fájdalmai napról-napra próbára teszik
Frida Kahlo.
Szeretkezni veled………
Félek fogni a kezed, pedig tiéd vagyok egészen,
összebújunk, csókolózunk, szeretkezünk merészen.
Szemedben feloldódok, mosolyodban elveszek,
lelkeddel eggyé válok, testedtől minden percet élvezek.
Csókod a számba mézédes vággyá válik,
csillapíthatatlan, míg el nem jutunk az ágyig.
Bőrömön érzem érintésed, mely kéjjel nedvesít,
Szerelmed éjjelente, csúcsokra, fellegekbe repít.
Ha nem érezhetném többé magamban tested melegét
a beteljesületlen vágy, megőrjít, örökre elemészt.
Belehalnék, mert mérhetetlenül kívánlak téged,
Szerelem nélkül, mondd csak meddig élek?
A testem él, míg érzem a gyönyört, mit okoztál,
A lelkem is meghal, ha magánnyal kínoztál.
Ne mondd, hogy szeretsz majd mindig, és örökké,
Ha már nem ölelsz, nem csókolsz, és simogatsz többé.
Mondd, hogy testem számodra a gyönyör fellegvára,
és nem gondolsz kéjesen sóvárogva soha senki másra.
Szeretkezzünk mindig úgy, mintha nem lenne holnap,
na hagyjuk abba, tegyünk úgy, mintha az utolsó volna.