Sziasztok,
Nagy nap ez a mai, exkluzív tartalommal bővítjük repertoárunkat. Csak és kizárólag nekünk rajzolt egy képet a vicces tudományos képregények sztárírója, akinek rajzai nem másutt, mint a Nature (igen, ez az egyik legismertebb tudományos magazin) blogoldalán jelennek meg, illetve az mRNS.hu tudományos portálon, és nemrégiben az origo címlapján is szerepelt.
Szóval a megtiszteltetés nagy, reméljük lesz folytatás is. Nem is szaporítanám tovább a szót, jöjjön a rajz:
Nem mondhatni rám, hogy egy lelkes színházba járó ember vagyok, de azért néha-néha rászánom magamat a kúltúrálódás eme formájára is. Sőt az elmúlt évben igen sokat voltam színházban, de sajnos valahogy az előadások többsége nem jött át Nem éreztem azt amikor kijöttem a színházból. hogy a darab, amit láttam adott volna nekem valamit. Persze, ez nem feltétlenül szükséges, hiszen lehet, hogy az egésznek a célja csak a szórakoztatás, de a tavaly általam látott előadások 90 %-áról úgy jöttem ki, hogy csalódás volt.
Aztán valamikor ősszel elvetődtem a Merlin színázba a Küklopsz Műhely Cucc című előadására. És az előadás végén úgy jöttem ki, hogy igen… Végre átjött valami.
Rájöttem, hogy nekem nem a nagy színházakban leginkább játszott közönségszínház való, hanem a kisebb alternatív helyeken előadott kicsit talán bonyolult, elgondolkodtató darabok. A múlt héten értesültem róla , hogy a Küklopsz Műhely újabb darabját mutatják be, ezúttal a Stúdió K színházban. Nosza, gondoltam, nézzük meg Kiss Márton író, rendező legújabb szerzeményét, a Rácz Vivien Projektet.
Adj jövőt!
Veled élni, mily csodás, varázslatos álom,
Ébren is átjár ez az érzés, de nem bánom.
A jövő csak veled hívogat, s ad reményt,
Lépjünk ki együtt, s lássuk újra a fényt.
Enyém a szíved, a tested, érzem én,
S én csak egyensúlyozok egy szikla peremén.
Ha nem fogod a kezem, nem ölelsz át
Lezuhanok, Ugye nem szánsz nekem halát?
Válassz engem, és légy velem mindig
Hidd el tarthat szerelem egészen a sírig.
Te vagy ki nekem kell, kit szívem szeret,
Érted feladok mindent, az egész életemet.
Én léptem, a következő lépés a tiéd,
Eleinte fáj, de a fájdalom elmúlik, kiég.
Várj!- ezt mondtad, és én várok türelemmel,
De mondd, mit tegyek a szerelmes szívemmel?
Mit tegyek, ha csak futnék, rohannék hozzád,
Nyakadba csimpaszkodva csókolnám a szád.
De nem lehet enyém, csak néhány lopott óra,
Vajon a szívem, meddig hallgat a jó szóra?
Nem tudom már tovább titkolni, hogy vagy,
Hisz szerelmem irántad oly mérhetetlen nagy.
Vállalj fel, és mondd ki nyíltan, hogy szeretsz,
S velem, ígérem, örökre boldog lehetsz.
Ha szerelmed úgy lángol, hogy felemészt a tűz,
Ha vágyad örökre hozzám, a két karomba űz.
Testünkben, lelkünkben teljesen eggyé válunk.
Fennen hirdessük: Teljesült minden álmunk!
Anitával egy munkahelyen dolgoztunk, innen az ismeretség. Akkor még csak úgy ismertem, mint egy nagyon sokoldalú, kreatív nőt, aki vonzódik a világ különböző kultúráihoz, aki minden irodájából egy különleges hangulatú szobát varázsol, és aki mindig újabb és újabb kihívások elé állítja magát.
Most éppen egy Magyarországon egyedülálló dolog megvalósításába fogott: megnyitotta az ország első boszorkánymúzeumát. Ide kaptam meghívást, hogy nézzem meg, mibe is vágta a fejszéjét.
Egy barátnőmmel lestük meg a főboszorkányt szombaton, szigorúan alkonyat után, hiszen a múzeum sötétedéstől éjfélig várja a látogatókat. Amint beléptünk a múzeumba, máris különleges hangulatba csöppentünk: mindenhol sötétség uralkodott, a falakról ijesztő, pókhálós dekorációk lógtak, a pultról egy kővé dermedt fekete macska bámult rám és a háttérből füst gomolygott.
Amíg Anita befejezte az előző csoportnak tartott tárlatvezetést, addig kedélyesen elbeszélgettünk az ajtóban ücsörgő misztikus férfiemberrel, aki kifaggatott minket a horoszkópunkról. A hozzánk csapódó családdal azon kezdtünk el morfondírozni, hogy vajon ezt azért kérdezik-e, hogy eldöntsék, a végén kit áldozunk fel (kizárásos alapon a ’szűz’ jegyűre esett a választásunk), így aztán borzongással vegyült izgalommal léptünk be a szentélybe...
Szívemből szól!
Látlak álmomban, s fogom a kezed,
A világ velünk együtt ébred, s nevet.
Szerelem éled benned, és vágy,
Az álom véget ér, marad az üres ágy.
A nappalok kínzók, ha nem látlak
Veled, mindig veled, annyira kívánlak.
Semmi a tegnap, a holnap, a ma nélküled,
Csak veled szikrázik a nap, csak veled.
Velem vagy, szivárvány nyit kaput felettünk,
Télben is virágok nyílnak ki mellettünk.
Szerelmem irántad lángoló és féktelen
Veled zárom karjaimba a végtelent.
Nem csak tiéd a testem, de minden mit érzek
A szívemben, miattad vérzek
Minden szerelmes szó, ölelés, csók,
Mást, mint a mindenem, nem adhatok!
-Nyafi-