Segíts!

Megtölthetném-e könnyeimmel a kiszáradt medret,

Mely többé nem csordogál, nem sodor tovább?

Jön-e még eső melyből a patak újra éled, s lesz-e még ár.

Mert ez a megtört gát, rajta most hiába áll.

Szegény kis csermely, hogy venné fel a harcot?

A nap ellen, mely csak kiszárítja, az ellen vall kudarcot.

Egy kósza kis felhő szembe száll a tűző nappal.

Egymaga csak, s elillan, nem maradt csak száraz partfal.

Ha segítenél, s visszacsalnánk az éltető felhőket,

Talán a kis patak is újra sodorni kezd, újra megered.

És a gát már nem állna, árván hiába,

Hisz téged sodor az ár éppen az útjába.

-Nyafi-

Sziasztok,

Ezennel a BetekintŐ rovaton belül új alrovatot indítunk, melybe általatok írt verseket várunk.

És mivel a a hétvégén Valentin nap, illetve magyarosabban Bálint nap vagyis másképp a szerelmesek napja jöjjön egy szerelmes vers egy ifjú költőtől.

Ne szólj!

Ne beszélj, csak figyelj!
Csukd be a szemed, és fülelj!
Hallod? Halkan suttog a szél
Azt súgja, csendben: szeressél.

Figyelj a szél suttogó szavára
Orvosság az szívem minden bajára
Minden gondolatom ott van benne,
Már régen értened kellene.

tovább