2010. szeptember 08., szerda 22:01

    Úti cél: Hamburg!

    Írta:

    Hol is kezdjem… Annyi élmény és újdonság kavarog most bennem. Tele vagyok emlékekkel, bánattal és örömmel. Hamburg nagyváros, és mégis valahogy olyan hangulata van, mintha vidéken járnánk. Még a központ is szellős, tele parkkal, és javarészt új épületekkel. Sajnos az igazi régi épületek hiányoznak a látképből, mivel a II. világháború során többször is komoly bombatámadás érte a várost. Viszont Hamburg most él, virul és fejlődik.


    Bármerre néztem, mindenütt felújítások, építkezések, bővítések. És itt képesek mindezt úgy végrehajtani, hogy nem okoznak nagyobb forgalmi akadályt és korlátozást. Valószínűleg előbb lesz 4-es metrójuk is, mint nekünk, pedig később kezdték. Ebből látszik, hogy sokszor csak hozzáállás kérdése az egész. Mert nem valószínű, hogy az ő metrójuk drágább lesz. Egész egyszerűen csak jólszervezettek és még a kommunikációjuk és sokkal jobb és változatosabb. Míg Pesten a lyukon való kukucskálással lehet(ett) nyomon követni az építkezés menetét, addig itt ki lehet próbálni a metróvezetést, meg lehet nézni, hogyan épül fel a teljes vonal, milyen munkálatokat igényel a kivitelezés illetve számtalan látványterv és egy kérdések fala várja az érdeklődőket. Valahogy egészen más, mint itthon.


    De nem is ez a lényeg, hanem a hozzáállás. Az illemhely becsületkasszás, a vonaton/buszon nem liheg az ellenőr a nyakadba, és attól sem kell félned, hogy eltűnik a táska az oldaladról. Mindenki tudja: ha bliccelni kezdenek, kevesebb pénz jut a vasútra, ezáltal csökken a színvonal, nem mellesleg romlik a statisztika, miszerint, ha kevesebb a regisztrált utas, nincs is szükség olyan járatsűrűségre, nincs is szükség annyi vonalra. Ez senkinek sem érdeke, így mindenki rendesen megveszi a maga jegyét vagy bérletét. A város zónákra van osztva, és a jegyárak is ennek megfelelően alakulnak. A reptértől a városközpontig (átszállásokkal együtt, mely alapvetően benne van a jegy árában) 2,75€ a menetjegy. De ha visszafelé is szeretnénk utazni, már megéri napijegyet venni, amely 5,40€. Ha pedig legalább 3 napot szeretnénk tömegközlekedésen való utazással tölteni, akkor a 15€-ba kerülő heti jegyet ajánlom. Sokan nem tudják, hogy a napijeggyel a hajóközlekedés is kipróbálható. A helyi komppal mi mentünk is egy kisebb kört az Elbán. Lenyűgöző volt! A város szívében található egy hatalmas kikötő, ahol évente 150 luxushajó fordul meg, és akkor a teherszállítmányokról még nem is beszéltem. Mint egy külön város, és még ezt is bővítik. Az itt lakók valahogy szeretik a konténerhegyeket: szívesen fényképezkednek velük, és külön kiváltságnak számít, ha a lakóingatlanod a kikötőre néz. Éppen ezért az Elba túlpartja telis tele van régi és új luxusépülettel. Nekem kicsit ellentmondásosnak tűnt, de aztán rájöttem, ők büszkék a városukra, és szívesen tekintenek nap mint arra, ami Hamburgot a nagyok közé emelte: a kikötőre. – Ebben a mondatban az egyik kettőspontot vesszőre cserélném.


    Amikor oda felé utaztam, képzeletemben Hamburg nagyjából úgy nézett ki, mint Frankfurt, csak nagyobb kikötővel, több emberrel és nagyobb területen. Ehelyett egy hatalmas zöld várossal találtam magam szemben, ahol nincs zsúfoltság, nincs toronyház, nincs szürkeség. Ellenben rengeteg park, tó, csatorna és folyó van, amelyeket az ott lakók ki is használnak: csónakáznak, eveznek, vitorláznak. Itt az esti program nem a TV előtt folyik, hanem kint a természetben, aktívan. Mindenki mozog, mindenki sportol. És nem az a lényeg, hogy mit. A mozgás a fontos. A parkokban használati útmutatóval ellátott kondigépek vannak! Alig hittem én is a szememnek, de tényleg!
    Persze, ha az ember már Hamburgig utazik, akkor nagy valószínűséggel nem a sport miatt teszi. Természetesen számtalan látnivaló várja a kedves turistákat. Ilyen például a Cap San Diego nevű vagy a képen látható vitorlás hajó, melyeket teljes egészében be lehet járni. Ezen
    kívül érdemes megnézni a raktárváros (Speicherstadt) 150 éves épületeit, melyek annak idején a vámszabad területet képezték. Itt található a fűszer- és a kávémúzeum is. De csodás élményt nyújt a romantikus stílusban épült városháza is, amely előtt található tér gyakran ad helyet szabadtéri rendezvényeknek, koncerteknek, belső udvarában pedig egy hangulatos szökőkút található egy elegáns kávézóval. És ha már a vendéglátó egységek felé terelődött a szó, akkor megemlíteném, hogy a városházával szemben ettem életem első kumpirját, ami nem más, mint egy óriási héjában sült burgonya megtöltve minden földi jóval, zöldségekkel és hússal, mindez egy isteni öntet kíséretében. Ára 3,50 -4,50€ között mozog, annak függvényében, hogy milyen töltettel kérjük. A másik specialitás, amit kipróbáltam utam során a curry wurst. Nekem leginkább egy óriási feldarabolt virslire hasonlított ketchuppal leöntve és curryvel meghintve. Kenyérrel ára 3€. Ha hasábburgonyával kérjük, az plusz 2€. Nem mondom, hogy jól laktam tőle, de bolhapiacozás közben az ember lánya nem fog bele hatalmas ebédbe, hiszen rengeteg más finomság csábít ott a nap során. Egyébként meg kell, hogy jegyezzem, hogy a németek nagy bolhapiacozók (Flohmarkt). Már a gyerekek is előszeretettel árulják vagy éppen cserélgetik megunt játékaikat, kinőtt ruháikat. Hatalmas előnye, hogy viszonylag korán megtanulják, mennyi munka van egy-egy euró mögött. Külön működik Kinderflohmarkt, azaz gyerekeknek szánt bolhapiac. További előnye, hogy így megelőzhető a kacatok felhalmozása, ritkábban van szükség lomtalanításra, közösségkovácsoló hatása van és mindezek mellett kellemes hétvégi program a családnak. Akárcsak a DOM, Németország utazó vidámparkja. Nem, nem olyan mint nálunk a vurstli. Ez olyan igazi, olyan nagy… Hullámvasúttal…, óriáskerékkel…, szellemkastéllyal… és minden olyan játékkal, amitől igazán élvezetessé válik egy vidámpark. Mellette az elengedhetetlen édességárusok minden földi jóval megpakolt standja… Hmmm… Csak ajánlani tudom.


    Érdekességként még megemlítem a Reeper Bahn-t, Hamburg nagy szórakozóhely és örömlány negyedét, illetve a csak férfiaknak szánt utcát, ahová a nőknek belépni tilos. Elbeszélések alapján ez a hely olyan, mint Amszterdamban a piroslámpás negyed, de ezt én sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudom. Kicsit meglepő lehet magyar szemmel, hogy mennyire nyíltan kezelik a másság kérdését. Ne csodálkozzunk túl feltűnően, ha kézen fogva sétáló férfiakat látunk. Ez ott teljesen normálisnak számít. Mármint, senki sem titkolja ott, hogy melyik tábort is gyarapítja. Egyébként furcsa mód a sokszor katonás szigorral megáldott tekintetű németek sokkalta barátságosabbak és segítőkészebbek, mint mi magyarok vagyunk. És szinte mindenki beszél angolul. Ebbe a körbe a török vendégmunkások nem tartoznak bele, nekik sokszor a némettel is bajuk van, a németeknek meg velük,… de ebbe most nem megyek bele.


    A meleg, vendégszerető fogadtatás sajnos viszonylag hűvösebb és csapadékosabb idővel párosul a nagy kikötővárosban. Az átlagos nyári hőmérséklet olyan 20°C körül van, viszont csapadékra mindig lehet számítani: az esernyőt ne hagyjuk otthon! Ottjártam során kellemes tavaszi időjárásban volt részem, a hőséget nem kedvelőknek kifejezetten ajánlom. Jó hír, hogy nem találkoztam szúnyoggal, nyugodtan lehet nyitott ablak mellett aludni. Mielőtt kiutaznánk, azonban érdemes megtekinteni a www.wetter.de-t, hogy tájékozódjunk az aktuális időjárásról.


    És hogy hogyan juthatunk el ebbe a különleges városba? Naponta többször megy repülő Bécsből és Budapestről is, melyeknek utánajárhatunk a lastminute.de oldalon, ahol kiválaszthatjuk a nekünk legmegfelelőbb és legolcsóbb járatot. A bátrabbaknak, illetve a repüléstől félőknek ajánlom a vonatot, de ekkor legalább 12 óra monoton utazásra kell számítani, ami elég fárasztó. Busz is megy arra felé, de azt már csak tényleg bevállalósaknak, mert nemcsak hosszú az út, de a hely is szűkebb.


    Tudom, ez a cikk nem egy tipikus utazási leírás, de szerettem volna azokat az élményeket is megosztani, melyek nemcsak vizuálisan értek, hanem a gondolkodásomra is hatással voltak. Fájó szívvel szálltam fel a repülőre, mert hamar megszerettem ezt az óriási „kisvárost”.

    Mindenkinek csak ajánlani tudom. Utazásra, kalandra fel!

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.