Végre túl vagyunk a rövid hétvégén, ez azt jelenti, hogy hamarosan jön a jól megérdemelt négy napos hétvége! Ahogy az időjárást nézegettem igazán pompás időben lesz részünk, úgyhogy máris beterveztem egy kis biciklizős-piknikelős-pihengetős progit. És, tekintettel arra, hogy az UNESCO 1996-ban április 23-át a könyv és a szerzői jogok világnapjává nyilvánította, mindenképpen elkezdem végre a rég halogatott tervemet: újraolvasom az általános- és középiskolában tanított szépirodalmat. De addig is jöjjön néhány gondolat a mai világnapról:
Ismét hétfő, és ráadásul épp a borongósabbik fajtából. Ezt annyira nem szeretjük, dehát néha ilyennek is kell lennie, az egyetlen igazi gondom vele, hogy nem tudtam eldönteni, hogy bevállalhatom-e esőkabát híján a binyiglizést. Végül sajnos a 'nem' győzött, de ha ma nem történik semmi rendkívüli (mármint időjárás terén), akkor holnaptól a 2 miliméteres csapadék és borult idős előrejelzés nem fogja kedvem szegni.
Viszont, a reggeli joghurtital-C vitamin-biciklizés-hírolvasás rutin közé beékelődött egy újabb szokás, amit szeretnék Veletek megosztani. Aki szereti az irodalmat, az vélhetően ugyanolyan függő lesz egy kis idő után, mint ahogy én lettem. Mivel könyvet olvasni - főleg tankönyvet - nem nagyon van időnk mostanság, ezért igazi örömmel tölt el, hogy az interneten is megkapom reggelente a szükséges irodalmi dózisomat. Nyáry Krisztián - akiről még nem sokat tudok, mert idő hiányában még nem kezdtem el nyomozni utána - minden reggel megörvendeztet minket egy kis irodalmi romantikával. Legnagyobb költőink, íróink, sőt, időnként egyéb művészeink magánéletébe enged bepillantást. Fantasztikus párosokról ír, és én nagyon szeretem ezeket a kis szösszeneteit! Amint látom, nem vagyok ezzel egyedül, rajongótábora napról napra nő, ami nem is csoda: a sok felszínes, bugyuta hír és tévéműsor mellé végre egy kis tartalom, ráadásul emészthető formában és terjedelemben (maximum 2-3 percig tart elolvasni).
A reggeli szendvicsem mellé egyszerűen tökéletes!
Kattintsatok Ti is Krisztiánra és olvassátok örömmel az írásait! Boldog Hétfőt kívánunk!
kép: Nyáry Krisztián
Megint egy nagyszerű hétfőre ébredtünk! És hogy miért? Azért, mert ezen a héten a legtöbbünk megkapja a hőn várt fizetését, ráadásul a hétvégénk is hosszabb lesz a megszokottnál és még húsvét is lesz. Jöhetnek a barkák, tojások, sonkák és a nyuszik, a nagy családi eszem-iszomok, a foszlós kalács sütése és még sorolhatnám.
Ráadásul ma - leszámítva ezt a kis szelet - ezer ágra süt a nap, úgyhogy nem voltam rest és megnyitottam hivatalosan is a bicikli szezont! Elmondhatatlanul üdítő volt ma végigtekerni a budai rakparton, ezért bátran ajánlom Nektek is!
De hogy lássátok nem csak mi vagyunk örökös mozgásban, kattintsatok erre a szuper videóra és csak ámuljatok!
Boldog hétfőt Nektek!
{youtube}xusdWPuWAoU{/youtube}
Igen, már megint hétfő van! És bár általában a hétfővel semmi bajunk, sőt, ma azért egy kicsit visszavetett minket is ez a 'hosszúhétvége'. Nem elég, hogy dolgoznunk kellett szombaton, még ez a fránya óraátállítás is pont mostanra esett. Így aztán ez a hét rögön Level 2-ről indul...De sebaj, a jó hír az, hogy ezen a héten elvileg csak öt napot kell dolgoznunk, és utána jön egy kétnapos hétvége. Ugye, hogy néha a megszokott dolgok is hogy fel tudnak értékelődni?
Azoknak pedig, akiknek a feje most minden harmadik percben a klaviatúrára bukik, jöjjön egy kis lélekerősítő! Bizonyára hallottatok Rakonczay Gáborról, aki egyedül vágott neki az Atlanti-óceánnak csöppnyi kis kenujával. És bár február eleje óta nem tudtunk róla semmit, a felesége mégis vakon bízott abban, hogy Gábor jól van és el fogja érni a célját. Természetesen ez az elszántság meghozta a gyümölcsét, és a magyar kenus hétfőre virradó éjjel kikötött Antiguán. Akit érdekel a történet, az bővebben itt olvashat róla.
Merítsünk hát erőt Viktorék történetéből és kezdjük nagyobb lendülettel a hetet! Boldog hétfőt Mindenkinek!
Ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el!
Mint sok más társam, szilveszterkor én is tettem egy újévi fogadalmat. Ritkán szoktam ilyet csinálni, hiszen az életemet általában a saját, jól kidolgozott szabályaim szerint vezetem, így nem nagyon kell fogadkozni, hogy rendre neveljem magam. Volt azonban egy dolog, amiben a barátaim és a szerelmem már régóta változtatásra ösztönöztek. A gyökere most nem is igazán fontos, a lényeg, hogy notórius segítség elutasító vagyok. Nem szeretek útbaigazítást kérni, ha eltévedek; nem kérek kölcsön, ha bődületesen meg is vagyok szorulva; és nem merem elfogadni a felajánlott segítséget sem, mert nem szeretek másnak kellemetlenséget okozni...