2011. május 30., hétfő 06:00

    A jól végzett munka öröme

    Írta:

     

    Iszonyatosan lusta ember vagyok. Sokáig próbáltam ezt a szörnyű tényt tagadni magam előtt, de sajnos egy idő után – ahogy az évek múlásával láttam egyre magasabbra tornyosulni az általam el nem végzett dolgok rengetegét - el kellett fogadnom, hogy ez az igazság. Valószínűleg nem én vagyok a leglustább ember a világon, de tuti ott lenne a helyem a világbajnokságon, amit valószínűleg csak azért nem rendeznek meg évente, mert a nevezettek úgyse vennék a fáradságot, hogy elmenjenek oda.

     

    Szóval legyen elég annyi, hogy tényleg baromi lusta vagyok. Lusta emberként pedig annál jobban utálok minden feladatot, minél több időmbe kerül annak elvégzése. Éppen ezért mindig meglepődöm magamon, amikor mondjuk hébe-hóba elvállalok egy-egy nagyobbacska fordítási munkát. Elfogadom a megbízást, aztán az első pár napban nem csinálok mást, csak „élvezem”, ahogy az elvállalt feladat először enyhén elkezdi nyomni a vállamat, majd szépen fokozatosan – mint valami súlyos massza - egyre jobban ránő a fejemre, a súlya alatt megmerevedik a nyakam. Aztán szép lassan belefolyik a fülembe, hogy semmi mást ne halljak a külvilágból, csak az ő elvégzésének elkerülhetetlensége remegjen a dobhártyámon. Majd letakarja a szememet, hogy ne is lássam a napfényt a vállalt feladattól, aztán szép lassan lecsurog a torkomon, s végül teljesen kitölti az egész testemet, s így elviselhetetlenné válik minden egyes lélegzetvétel is. Általában ekkor szoktam lerázni magamról az akkorra már kamionnyi ólomsúlyt és ülök neki a nagy műnek. És ekkorra általában már teljesen kikészítettem idegileg mind magam, mind a körülöttem lévő embereket, akiknek folyton nyavalygok, de mégsem teszem, amit tennem kellene. Ez történt most is. Igent mondtam a dologra, és amint arról volt szó, hogy bent kéne ülnöm a szobában egy szótárral meg a laptopommal, a nap odakint megint elkezdett kétszer olyan szikrázóan sütni, mint előtte bármikor, a tavaszi levegő frissebb volt, mint valaha, a madarak pedig mintha csak nekem csicseregtek volna; az egész világ engem szólongatott, én pedig nem válaszolhattam neki, mert bénultan fetrengtem a súly alatt. Az elmúlt néhány hetem ennek köszönhetően megint csak pokol volt. A tennivaló ott volt előttem, mögé rejtve a busás jutalom, én pedig nem voltam képes nekiállni a dolognak. Aztán elkezdett vészesen közelegni a határidő. Douglas Adams mondta egyszer: „Imádom a határidőket. Szeretem azt a süvöltő hangot, amit akkor adnak ki, mikor elsuhannak mellettem.” Hát valahogy így vagyok ezzel én is. Eddig nagyon kevés olyan határidővel találkoztam életemben, ami nem egy papír/billentyűzet felett görnyedve látott volna engem. Minden bizonnyal van a lejárt határidőknek egy gyűjtőhelye, ahova azután mennek, amikor már elvesztették aktualitásukat. Ahogy ott beszélgetnek ezek a nyugdíjas határidők, valószínűleg csak úgy emlegetnek engem, mint „az a karikás szemű görnyedt gyerek, aki magában beszél írás közben, mert más már nem áll vele szóba.”

     

    De aztán mindig eljön az a pillanat, amikor befejezem a munkát. Elküldöm az e-mailt a csatolt fájllal, hátradőlök a székben és arra gondolok: kész, végeztem. Ez az a pillanat, aminek szentelni akartam ezt a mai írást. Amikor hajnali négykor, iszonyatosan kimerülten kitámolygok a fürdőszobába, beállok a zuhany alá és nincs semmi a világon, csak én és valami határtalan belső béke. Amikor tudom, hogy reggel kilencre be kell mennem ugyan dolgozni, de azt is tudom, hogy az addig előttem álló pár óra alvás sokkal pihentetőbb lesz, mint az előző hetekben akár egy félnapos fetrengés volt.

     

    Állok a kezemben a fogkefémmel és nem érzek mást, mint a „(későn ugyan, de végül valahogy mégis csak e)lvégzett munka” örömét. Gyűlölöm az utat, ami odáig vezet, de ez az érzés mindennél jobb. És lefekszem a gondolattal, hogy másnap munka után megint nem lesz más a világon, csak Dóri meg én. Boldog Hétfőt!

     

    Kiemelt cikkek

    • Észak-Dunántúli borrégió - Az Etyek-Budai borvidék
        Ezen a héten fővárosunk környékére látogatunk, és a bevezetőben gyakran megidézett buborékos ital, a fröccs mellett most egy másik buborékos ital, a pezsgő is terítékre kerül. Ha pezsgőről van…
    • Tópartra... De hova?
      Bár nincsen saját tengerpartunk (ennek okait és lélektani hatását a magyar nemzetre most ne elemezgessük) , cserébe a Kárpát-medencében fekszik kis hazánk, aminek az az előnye, hogy sok vízzel és…
    • Élet a weben
      A közösségi portálok megjelenése óta mind több időt töltünk az ilyen jellegű oldalakon, életünk egyre több mozzanatát vonjuk bele és tesszük közkinccsé. Barátok, bulik, események, tanulmányok és munkahelyek mellett egyre…
    • …idővándor, a csodák ideje?
      Újabb utazás, az őszi szomorhangulat és borongósság feloldására ismét kiváló segítőt találtam. Mivel az ősz a munka ideje is – depisebbeknek ez egyenlő a  „jajaj vége a nyárnak, a pihenésnek”…
    • A pozitív gondolkodás tanulható
      Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket…
    Fityisz.com - blabla

    Please publish modules in offcanvas position.