Az évnek több olyan szakasza is van, amely a kezdetekről szól. Egyrészt ugye ott van a Gergely naptár szerinti évkezdet január elsején.
Aztán ott van a tavasz kezdete, a természet feléledése a tél után, legalábbis a Földnek azon a részén, ahol 4 évszak található.
Majd nem szabad megfeledkezni a szeptemberről, ami pedig valahogy a munka újbóli kezdetét jelenti, amikor minden visszatér a rendes kerékvágásba a - talán kissé lazább - nyár után, megkezdődik ismét. Jönnek a sárguló levelek, kopaszodó fák, rövidülő nappalok, és egyre hosszabb éjszakák.
Majd amikor már úgy gondoljuk mintha ismét vége lenne valaminek, mert itt a tél, akkor megkezdődik az új év. Ez a szép a körforgásban. Mindig kezdődik valami. Valami új.

A rossz az, hogy az új kezdeteket gyakran úgy fogjuk fel, mintha ezzel valamit le kellene zárni, mert valami véget ér. Véget ért a nyár, véget ért a fiatalságunk, véget ért egy korszak. Jelenleg én is életem két korszakának fordulópontján vagyok, de tudjátok mit? Csak azért sem fogom azt gondolni, hogy a régi véget ér. Inkább kiegészülök. Új képességeket veszek fel, mintha egy stratégiai játékban eljutnék a következő szintre, anélkül, hogy bármit is be kellene fejezzek, egyszerűen feljebb lépek, majd megyek tovább előre, boldogan, mosolyogva, és kíváncsian várva mik lesznek az új kihívások.

Boldog hétfőt, és nagyon boldog őszt mindenkinek!