…még mindig a boldogságtalálás álla a középpontban, hogy mennyire csak rajtunk múlik és mennyire múlik csak rajtunk egy-egy nap, perc megélése?!
Újabb honlap ajánlatom következik: www.szabosipos.hu

Útépítő művész? Hídverő?  
Nos, valóban, elég egy röpke pillantás a festményekre, ahol többek között találkozhatunk „Ismerős városunkkal”, kérdés ráismerünk-e, „Hanyattfekve” is bámulhatjuk „A se vége, se hossza” történetet így most, hogy ”Itt van az ősz , itt van újra”.
Persze mindez értelmetlennek, esetleg, netán-tán találós kérdésnek is tűnhet.
A rejtvény feladása szándékos.
Szándékomban áll a kedves olvasókat kíváncsivá tenni, hogy előbbi soraim értelmét keressék, sőt megfejtsék! Ígérem, kisebb csoda és hatalmas pozitív hullám vár a felfedezőkre.
És természetesen kíváncsi vagyok a visszhangra.

Megint csak a régi nóta, hagyjuk-e a szép épületeket, fényből szőtt tereket, történéseket, kedves pillanatokat elsuhanni az uncsi, szürke, problémás, teligondos mindennapokban, vagy megéljük, észrevesszük? M-e-g-cs-o-d-á-l-j-u-k?
Vagyis, hagyjuk-e, hogy hasson?
Vajon csak a külvilág hat ránk? Vagy hangulatunk tükröződik környezetünkön, visszavetülve pedig erősít, segít, épít vagy épp rombol minket?
Ha kicsit is igazam van, akkor bizony egy esős napon, egy szürke színű épületet két ember egy időben nézve másnak és határozottan eltérőnek láthat. Lát. Mármint ha pozitív, életigenlő egyikük és épp szomorabb a másik.

Mi lehet egyes számú – tegyük fel „fityiszfan” - versenyzőnk nézőterében? …egy, talán fényből font, gyöngyöző-csillogó épület, meseszerű hangulattal? És mi a lehajtott fej homloka mögötti gondolatokban? Talán észre sem veszi. És ha igen, tündöklő palotának látja, ami mosolyt csal a szemébe?
Nem túl valószínű, ugye? Inkább egy unalmas, jajennyivizetsaratkoszosszürkét gondolatfolyam indul…brrr… nem túl fölemelő, ugye? Vagy szívmelengető, léleképítő.
Márpedig elindulhat, ha szabad utat adunk neki.

Belső világunkra ható csodavár is lehetne a szürke ház, infantilis gondolatfolyamok, álmodozás, ábrándozás, visszaemlékezések áradatának elindítója, lehetne apró kis belső fájfoltjaink gyógyítója!
Lehetne! Észre kell venni éppúgy, mint a pillanat minden rejtett szépségét.

Nézni kevés, látni kell. A város egy-egy részében felfedezni a hétköznapiban rejlő szakrális jelentéseket, a mindennapokban a különlegest.
Barna képei nekem, mint mindig, most is és továbbra is az életszeretet képei, mély, belülről fakadó hittel az emberekben. A belső, a mélyben ható pozitív történésekben, a tisztaszép érzelmekben. Előhívja a rejtett érzéseket, gondolatokat, értőbb-érzőbbé formál... vagy „csak” mosolygóssá?

Boldog Hétfőt Mindenkinek!