Mindig úgy gondoltam, hogy az én gondolkodásom valahogy elüt a többiekétől. No, nem teljesen. De mindenképpen valahogy másnak gondoltam magam, mint a többiek, mint „ők”. S hogy milyen értelemben? Na, ez az a kérdés, amire a mai napig nem tudom a választ. Erre akartam mindig rájönni. De abban biztos voltam az elejétől fogva, hogy az én életem bizony más lesz, ha megszakadok is és csináljak bármit, soha nem fogok beállni a sorba. Hogy ha földi pályafutásom végeztével a Szakállas Öregúr belepillant életem aktájába, akkor felhúzott szemöldökkel pillantson fel belőle a mahagóni íróasztal túloldaláról, valami ilyesmit dörmögve: „hát öcsém, te nem vagy teljesen százas!”
{youtube}oFSI5nOA3QA{/youtube}