Mikor majd’ két évvel ezelőtt kaptam egy körlevelet Balázstól, melyben jelentkezőket keresett egy on-line rádió elindításához, még fogalmam sem volt róla, hogy ez milyen mértékben fogja befolyásolni az életemet. Rádió nem lett ugyan a dologból, lett azonban egy egész ügyes blogmagazin (nem mondom meg, melyik). Sokan sokfelől írtak már ide, és bár lehet, hogy ez számotokra meglepő, de – levlistánk ismerkedős-ötletelős-oltogatós leveleinek tömegétől eltekintve - legtöbbjük személyesen nem is ismerte még a kollégáit.

Egy szép, napos péntek délelőtt volt, mikor több mint egy év után ismét visszamentem Dóriék ovijába megnézni, hova jutottak a tavalyi híradásunk óta. Már az utcáról látszott, hogy tavalyi benyomásom nem volt téves: ezek a lányok nem tétlenkednek. Az udvaron az avart és a több évtizede ott rozsdásodó csúszdát felváltotta egy trambulin és megannyi színes játék. A főbejárat előtt éktelenkedő gaztenyészet helyén pedig immáron ízléses sziklakert díszelgett. Dóri jön az ezúttal kéttagú fityiszes különítmény elé, és bevezet minket az épületbe. Emlékezvén a tavalyi állapotokra, nem teljesen hiszem el, hogy ugyanabban az épületben vagyok.