Hova tart a világ?....Mit old meg az erőszak?....Hogyan képes valaki ilyet tenni?... Ezek a szavak, gondolatok futnak végig az ember fején, amikor a tegnapihoz hasonló szörnyűség történik. Így ismeretlenül is megrázó. Bele sem tudok gondolni, hogy mit érezhetnek a hozzátartozók. Nem hiszem, hogy akad olyan ember, aki ne hallotta volna valamelyik hírcsatornán, de ha mégis, akkor idézek gyorsan egy rövid összefoglalót:
A PTE orvosi karán, gyógyszerész hallgatókra nyitott tüzet egy 23 éves pécsi fiatalember. A támadó számos lövést leadva halálosan megsebesített egy 19 éves hallgatót. A mentők három súlyos sérültet szállítottak el: egy másik hallgató életveszélyes mellkasi sérülést szenvedett, a 37 éves gyakorlatvezetőt a combján érte a lövés, és egy egyetemi alkalmazott is megsebesült, az 54 éves nő hasi lövést kapott. Forrás: bama.hu
Nem a hírt szeretném boncolgatni, azt hallani fogjuk még sokáig. Az jutott eszembe, hogy amikor mi, vagy a szüleink voltak fiatalok, akkor is történtek-e ilyen szörnyűségek? Szerintem nem. Legalábbis nem ilyen fokú, brutális dolgok. Emlékszem, amikor még általános iskolás voltam, anyu mindig azt mondta: „A tanárnak mindig igaza van” És utáltam, hogy ezt mondta, mert nem volt igaz. De ezt sulykolták beléjük, és ezt adták tovább. Aztán szép lassan megváltozott a világ. A fiatalok rájöttek, hogy vannak jogaik, hogy nekik is igazuk lehet, a tanár nem bánthatja őket, bármit megtehetnek. Én nem mondom, hogy a 20-30 évvel ezelőtti fegyelem jó volt, de az biztos, hogy ami ma van, az nagyon nem jó így, és egyre rosszabb lesz. Mindenhonnan az erőszak árad felénk. A TV csatornák főműsor időben öntik ránk a gyilkos sorozatokat. Szinte már természetes a gyilkosság. Emlékszem, amikor kicsi voltam, láttam egy Derick részt, és pocsékul éreztem magam utána, mert megöltek benne valakit (meglepő módonJ ) De ma, főműsor időben lehet orba-szájba gyilkosságokat tanulmányozni, lövöldözős játékokkal játszani, bomba készítést tanulni a neten, szabadon fegyverhez jutni, és még sorolhatnám. Az erőszak az életünk része lett. Egy egészséges felnőtt ember TALÁN tudja kezelni, de egy fejlődésben lévő fiatal, vagy netán egy pszichésen beteg ember hogy reagál erre a természetessé vált brutalitásra? Sajnos a legrosszabb esetben úgy, ahogy ez tegnap történt a Pécsi Egyetemen. Nem ez volt az első eset, és szakértők szerint nem ez lesz az utolsó.
Reméljük, hogy lesz következménye. Reméljük, hogy felülvizsgálják a fegyvertartást. Reméljük, hogy senki nem kap ihletet az ilyen eseményektől. És én, személy szerint remélem, hogy tettes tudatába kerül annak, hogy mit tett, és egy életen át viselni fogja a következményeit!
K.