Háborús időszakot élünk. A plakátok úgy követik egymást halomra, mint összecsapások áldozatai, akikre végül csak a „sajátjaik” emlékeznek. A szokásos négy év gyász után új örökösök bizonygatják a maguk igazát. A versenyzők szíves figyelmét azonban felhívnám a demokrácia csodájára, végül is ez a választás alapja, nemde? Tehát úgy vélem, az alábbi szempontok nem elhanyagolhatók.
- Nem szabad elfelejtenünk azt, miről is szól a választás. Ha a demokrácia eredeti, bár optimistán naiv jelentését veszzük alapul, akkor népuralomról beszélünk, a választás szabad jogáról. Azt választjuk ki, hogy véleményünk szerint (ami itt ne legyen szerény!), kik méltók az elkövetkező négy évben minket képviselni és reprezentálni bárhol, bármikor, mindenhol, mindenkor.
- "A demokrácia a legrosszabb kormányzási forma, nem számítva az összes többit, amellyel az emberiség időről időre megpróbálkozik." – mondta egyszer Churchill. Ebből a megközelítésből a történelem eddigi legjobb módját találtuk meg a „gépezet működtetésének”: a felmenőink elbeszélései alapján aligha vágyunk például a szocializmus után…
- Minden politikai szervezet hirdetni kívánja a programját és jelöltjeiket megmutatni, ez nyilvánvaló. Mondhatnánk, ahány párt, annyi szokás. Más gondolatok, más tervek, más eszközök. Bár ez esetben, úgy vélem, a cél nem szentesíti az eszközt (gondoljunk például a szélsőséges mozgalmak kínálta „lehetőségekre”), a cél mégis szent, a célunk ugyanaz. Az egység megteremtése.
„Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” – szól az örökérvényű gondolat. „… de ha nem, legalább engem hagyjál” – folytatta egy hivatásos nevettetőnk.