Displaying items by tag: önfejlesztés

Van az a pillanat, amikor befejezel valamit és megfogadod, hogy soha, de soha, de soha többé. Ilyen pillanat, amikor befejezel egy sulit. Ott a kezedbe a diploma, és azt mondod: ennyi volt, én többet egy szót nem vagyok hajlandó megtanulni. Vagy végre sikerül a nyelvvizsgád, és olyan ívben vágod a sarokba a nyelvkönyveidet, hogy rögtön fel is vesznek a nemzeti kosárlabda csapatba. Lesz újra szabadidőd, ráérsz találkozni emberekkel, akiket már igen régóta hanyagolsz, újra kinyílik előtted a világ, és élvezed azt, amikor korábban megvontál magadtól. Egy idő után viszont rájössz, valami hiányzik az életedből.

Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket vigasztalni. Van az úgy, hogy az embernek néha rossz napja van, amivel nincs is semmi gond, na de folyamatosan? A kedvenc szituációm, amikor a panaszhalmaz végére biggyesztik: „de azért próbálok pozitívan gondolkozni”. Igen? Még nem látszik!

Már-már közhely, hogy Budapesten annyi a lehetőség, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni. Több a munkalehetőség, több a szórakozási lehetőség, több lehetőség van személyiségünk fejlesztésére is. Gondolhatjátok: naná, gyakoroljuk a türelmet. 

Amióta Budapesten élek, többször rá kellett döbbennem arra, hogy az elvek, amik szerint eddigi életem éltem, és a tettek, amikkel elveimet cselekvéssé formálhatom, bizony nagyon messze állnak egymástól...