Talán ez a legnehezebb része a dolgozói életnek. Nyár van és a világegyetem minden egyes kis atomja az ellen van, hogy az ember a munkájára koncentráljon. Néha felnézek a monitor mögül és azt látom, hogy odakint önmagával szeretkezik a természet és engem is lágy ölébe invitál. A kollégák egymás után mennek szabadságra, hogy kiszakadjanak egy kicsit a hétköznapokból. Én szeptemberre időzítettem az üdülést, úgyhogy nem maradt más, mint végigüldögélni idebent a nyári hétköznapokat. De csak a hétköznapokat. A hétvégék... na az már más tészta.
Magyarország 22 borvidékét 7 borrégióba sorolták be. Kettő borrégióba csak egyetlen borvidék tartozik, egyik ilyen a Sopron borrégió, aminek csak a Soproni borvidék a tagja. Ha elkezdünk a Soproni borvidék után kutakodni szinte mindenhol megjegyzik, hogy a soproni az egyik legrégebbi borvidékünk. Konkrétabban a kelták és az ókori Róma által teremtett szőlő- és borkultúra volt az alapja a Soproni borvidék szőlőtermesztésének, borkészítésének. A városra jellemző, hogy más borvidékekkel ellentétben a pincéket nem a szőlőkbe, hanem a városban, saját házaik alá építették. Ez akkoriban nem csak kiváltságot, de nagyobb biztonságot, védelmet jelentett a termelőnek.
Három éve nem voltam fesztiválozni. Valószínűleg ti ezt a vallomást mindössze egy vállrándítással nyugtázzátok, de el kell mondanom, hogy az elmúlt két nyáron, melyeket külföldön töltöttem, száguldozó honvágyvonatom serényen susogó gőzmozdonyát a fesztiválokról való távolmaradásom felett érzett mérhetetlen fájdalommal fűtötték izzadva lapátoló munkások. Valószínűleg amiatt, hogy fiatalabb koromban olyan kevésszer volt szerencsém (meg főleg pénzem) részt venni fesztiválokon, huszonnyolcéves koromra a legfőbb vágyam egy amolyan igazi fesztiválnyár lett. Fintorgók ezrei húzzák le a "sárbanfetrengős" rendezvényeket, de valamiért én imádom ezt a dolgot. Azokban a napokban, mikor fesztiválon vagyok, átalakulok egy két lábon járó multifunkcionális érzékszervvé és csak szívom magamba a rendezvény atmoszféráját.