Sajnos, nagyon sok emberre jellemző (a környezetemben is) a folyamatos panaszkodás. A negatív szóáradatot persze újra és újra végig kell hallgatni, a szenvedőket jól meg kell sajnálni, próbálni kell őket vigasztalni. Van az úgy, hogy az embernek néha rossz napja van, amivel nincs is semmi gond, na de folyamatosan? A kedvenc szituációm, amikor a panaszhalmaz végére biggyesztik: „de azért próbálok pozitívan gondolkozni”. Igen? Még nem látszik!